Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

82 A hordókat kötéllel engedték le a pincébe, vagy húzták fel onnan. A pinceajtó elé keresztben gerendát helyeztek el vízszintesen, két kötelet kötöttek rá, azokat átvetették a hordón, s a kötelek másik végét fogva gördítették hordót a pince lépcsőjén. Simábban le tudták ereszteni a hordót, ha a lépcsőre is egy pár gerendát fektettek. A nagyobb hordókat, amelyek a pinceajtón nem fértek be, a kádárok a pincében állították össze, kisebb hordókból ott szűrték át ezekbe a mustot. Ha néha fel kellett hozni, kibontották a pinceajtót vagy a hordót szedték szét. A hordók kezelését különös gonddal végezték, mert ez egyik legfontosabb feltétele volt a jó bor előállításának. A rosszul kezelt hordótól a bor dohosságot kapott. A rothadt, penészes fürtök a borban penészességet okoztak. Mindkét esetben a hordót kiürítették, teleengedték vízzel, láncot engedtek bele és addig hengergették, míg fala megtisztult. A lánc leverte róla a szennyeződést, a víz pedig leöblítette. A penészes bort megjavítani már nem tudták. Próbálkoztak azzal, hogy magasról áteresztették másik edénybe. így a bor szellőzött, de a levegő nem vitte el a szagát, nem javította meg, s csak szükségből fogyasztották. Nem vált be az sem, hogy az ilyen megromlott borba birsalmát vagy tormát tettek, ami a hiedelem szerint elszívta a penész szagát. A szennyezett hordók megtisztítására használtak meszet is, de az a tapasztalat alakult ki, hogy a mész hatására összezsugorodtak a dongák. Egyetlen, hathatós eljárásnak az mutatkozott, hogy kibontották a hordó végét, belsejét kikaparták, kisúrolták, majd visszafenekelték. Helytelen kezelés következménye volt a kénbüdösség, ami úgy keletkezett, hogy a kiöblített hordót nem szárították jól ki az áslugozás, kénezés előtt. Az ilyen bor javítása úgy történt, hogy a csapon keresztül lefejtett, megszellőztetett bort tiszta hordóba töltötték. Amikor a hordóból kifogyott a bor és a seprőt is eltávolították belőle, vízzel kimosták és kiszárították, majd borral öblítették. A bort, amit öblítéshez felhasználtak, beleöntötték a többi borba és az ott letisztult. A hordó mosásához nem használtak meleg vizet, arra csak akkor volt szükség, ha a hordó szétnyílt és a dongákat össze kellett húzatni. Szárítás után az áslugozással hektoliterenként egy rúd ként égettek el benne, ami egy hónapig védte meg azt a penészedéstől és elszáradástól. A havonta kénezett üres hordókat nem kellett félteni a betegségektől, szüret előtt is csak kívülről mosták meg újra. A beteg, szagos hordóban a kén nem ég el, ebből látták, hogy az fertőzött, tisztítására szükség van. A nagyobb beavatkozást a kádárra bízták, mert szét kellett szedni a hordót, majd újra összerakni. A beteg hordót a kádár kaparással vagy égetéssel tisztította, felbontotta az egyik végét, a dongák belső oldalát megtisztította a szennyeződésektől. A penészt égetéssel távolította el. Venyigerőzsét gyújtott meg a hordóban, s ahol a tüz belekapott a dongákba, ott vizes ruhával törölgette. Égetés után belsejét szintén megkaparták, majd összerakták, kimosták és kénezték.