Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
79 Előfordult, hogy a már teljesen kiforrt bor tavasszal újra forrásnak indult, zavaros lett, majd néhány nap múlva letisztult. Amikor a borok kiforrtak, el kellett távolítani a hordókból a forrás alatt leülepedett salakot, a seprőt, amit többszöri fejtéssel végeztek. A századforduló után 1-2-szer, a két világháború között már 3-szor fejtettek. 261 Az első fejtés decemberben vagy január elején, a második tavasszal, március-áprilisban történt, a harmadikra nyár derekán esetleg már nem is került sor, mivel erre az időre a bor elfogyott vagy azt eladták. 262 A fejtéskor a bort csapon engedték le kisebb kádba, a kármentőbe és abból merték át másik hordóba, hogy addig is szellőzzön. A kármentő hosszúkás (ovális), 50-60 literes fa edény, amire fejtés után a hordót szájával lefelé ráfordították. A seprő kicsurgott az edénybe, ami a hordóban maradt, azt vízzel feloldották, s szintén a kármentőbe engedték, a kiürített hordót azután kimosták, nyílásával lefelé ászokfára állítva kiszárították. 263 A seprőt vagy megetették nagyobb disznókkal, vagy pálinkát főztek belőle. Ha nem nagy mennyiség volt, ráöntötték a szüret után eltett törkölyre és azzal együtt főzették ki. Jót tett a törkölynek, mert hígította, s az nem ragadt le az üst aljára. Takarékos gazdák még a seprőből is tudtak bort nyerni. Kis kenderzsákokba, acskókba öntötték, aljával felfelé fordított és kissé feltámasztott kádra tették, ahonnan a lecsurgó lé tisztulás után iható volt. A seprő a zsákokban kemény darabokra szikkadt. Mivel újabban a pálinka főzése igen költséges volt, sokan inkább kiöntögették a seprőt a kertbe vagy a trágyára. A fejlődés jele, hogy törekvő gazdák elsősorban is a fajták szerinti elválasztással, szüreteléskor az érett fürtöknek az éretlentől való elkülönítésével igyekeztek minőségi bort nyerni. Az egészséges szemeket a csumáról is leszedve préselték, ami által a bor kesernyésségének, fanyarságának elejét vették. A fehér bornak szánt mustot lenyálkázták, azaz nagyobb, nyílt edénybe, kádba szűrték, s ott 24 vagy 36 óráig ülepedni hagyták és azután csak a kitisztult mustot öntötték a hordóba. Sokan gyakorolták a tavalyi bornak új borral való keverését. Az óborba 1/5 résznyi új bort töltöttek, miáltal az óbort új életre gerjesztették, s tartósságát növelték. 264 A mezőgazdasági szakműveltséggel alig rendelkező termelők a gyenge borokat oly módon igyekeztek feljavítani, hogy a csak 16-17 cukorfokos mustot 'FÜR Lajos 1983. 187-188. 2 Ásotthalmon és Szeged vidékén úgy tartották, hogy csak tiszta időben jó fejteni, mert különben homályos lesz a bor. A seprő feletti réteget, amely sűrű és homályos volt, szalványos bornak nevezték. Külön szűrték és a seprő eltávolítása után ezzel öblítették ki a hordót. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 87-88.; 1975. 212.) 3 Kiskunmajsáról származó adat, hogy a saját fogyasztásra meghagyott bort nem fejtették le, hanem seprőjéről eresztették le csapon, vagy lopótökkel szívták. Mikor kifogyott a hordóból a bor, a seprőt akkor távolították el, a hordót borral kiöblítették, majd száradás után nyílását bedugták, s az újratöltésig így tárolták. (BODOR Géza 1984/b. 56.) 4 VAHOT Imre 1853.116.
