Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

62 gyon szerette. Néha a portulát és folyófúvet egy időre meg is hagyták a szőlőben, hadd nőjön tőle a disznó. A második világháború után kevesen újították a szőlőt, a gazda nem bírta a nehéz munkát, napszámost pedig nem kapott hozzá. Ha a takarást meg is adták a tőkének, a föld többi munkáját horolóval, karaszolóval végezték. E mellett a szőlőmunkák hagyományos eszköze a kerekkapa volt. Gondos növényápolással, a tőkék formálásával, rendszeres talaj munkával a gazdák biztosítani tudták a szőlő kívánt fejlődését, de ezekkel nem védhették meg a külső ártalmaktól, természeti csapásoktól, amelyek a növénykultúrát állandóan veszélyeztették. A külső ártalmak között leggyakoribb volt a fagy és a köd pusztítása, valamint a különböző gombabetegségek újra meg újra visszatérő fenyegetése. A fagy minden szőlőfajtának nagy ártalmára volt, gyakran óriási károkat okozott. Magas fekvésű földeken a szőlő ezt a veszélyt jobban elkerülte, mint a mély talajokon, ahol megállt a levegő és erős volt a lehűlés. A fagy levitte a szőlőről a fürtöt, megölte a gyenge hajtásokat és leveleket. Néha csak ligetekben, foltokban pusztított, máskor a termés nagy részét tönkretette, s alig szüretelhetett valamit a gazda. Fagyveszély esetén a hatóságok figyelmeztették a termelőket és védekezésre serkentették. A védekezés egyetlen módja volt, hogy kint éjszakáztak a szőlőben, figyelték a levegő mozgását, a széljárásban tüzet raktak és füstöltek. A szőlő körül vizes dudvát raktak le, s amerről észlelték a levegő áramlását, ott gyújtották meg a dudvát. A szőlőt teljes mértékben megvédeni, a termést megmenteni az erős fagyok ellen így sem tudták. Ha virágzásban érte a szőlőt, a köd is nagy pusztítást végzett. A laposabb helyeket úgy ülte meg, mintha füst lett volna. A köd vagy bevette magát a mélyedésekbe, vagy keresztül húzódott a szőlőn. Megtörtént, hogy mintha kapun átjött volna a köd, egy vonalban pusztított. Olyan lett utána a szőlő, mintha tűzláng seperte volna végig. A fürtök megvörösödtek, a levelek lefonnyadtak. Másutt, magasabb helyeken nem érte a szőlőt. Mikor a nap kisütött, akkor lehetett észrevenni a kárt. A szőlőt teljesen le kellett metszeni, ahol köd érte, még a tőke sem akart utána fakadni. 3-4 évre tönkretehette a köd a szőlőt. Beszélték, hogy köd idején egyik gazda kiment a szőlőbe és vízzel permetezett, hogy a víz levigye a ködöt a szőlőről. Később csak sirathatta a termést. Virágzáskor tapasztalt különös jelenség a repítés. Sokszor előfordul. Azzal kezdődik, hogy a virág ledobja a sapkáját, azután a szőlő leszórja az egész virágját. Elmondták, hogy „mikor a szőlő virágzik, olyan kis sapka van afejibe, osztán orrul már meglátja az ember, hogy ez mién veszélybe van, mert megnő a sapkája, mintha felemelkedne az embernek a kalapja a fejibül". Mondták, hogy ezt a virágzáskor történő permetezés okozza, de annál a szőlőnél is előfordul, amelyet ilyenkor nem permeteznek. A repítés másik oka a köd lehet.