Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
55 beköszönt a jó idő, hamar megindul a növényekben a nedvkeringés, ilyenkor metszés közben a szőlő könnyezik, levet ereszt. A kifolyt nedv üvegbe gyűjtve szemfájás elleni orvosság, 199 de károsul vele a szőlő, ezért igyekeztek korán elkezdeni e munkát, hogy fakadás előtt azt be is fejezzék. Úgy tartották, hogy aki a metszésnél levet szalaszt, az bort szalaszt, vagyis kevesebb lesz a termése. Különösen a fehér szőlőt gyengíti a tavaszi nedv-veszteség. Ilyenkor a metszésnél arra is vigyáztak, hogy a vessző leve ne csorogjon a szemre, mert az bevakítja a szemeket. A ferde vágásnak mindig arra kellett haladni a vesszőn, amerre nem volt szem. Ha korábban metszettek, a nedvkeringés megindulásának idejére beszáradt a vágás, a metszést nem sínylette meg a szőlő. A kialakított tőke általában 4, de gyakran 5 ágú volt. Már fiatal korától úgy nevelték a tőkét, hogy legalább 4 ága legyen. Azt tekintették életerős tőkének, amelynél ez elérhető volt. Az ágakat, amelyek a tőkéből kinőttek, csapnak nevezték, az ebből kinövő szálak pedig a vesszők. Három fajta csapot különböztettek meg, úgymint ugarcsapot, csercsapot és termőcsapot. Az ugarcsap keveset termett, csak a következő esztendőben hozott nagyobb termést, amikorra az csercsap lett. A csercsap már jól terem, és ha további esztendőre is meghagyták, termőcsap lett belőle. A termőcsap a következő esztendőben már nem terem, ezért a tőkéig levágták, jött helyette új hajtás, ami ismét ugarcsap lett. Ismerték még a villás csapot, de ilyet csak erős talajban hagytak. Ez a kettős csap úgy alakult ki, hogy a csercsapon még egy csapot hagytak meg. Nagyon jól termett, de elszívta a tőkét, a földet nem győzték trágyával. Csenevésszé vált tőle a szőlő, nem bírt új hajtásokat nevelni. Metszeni lehet rövid- vagy hosszúcsapra. Soltvadkerten azt mondták: - Ha sok bort akarsz, minden csapot hagyjál meg, de csak rövidre! Másutt meg 3-4 jó magas, 3-4 szemes csapot hagytak, a többit kisebbre vágták. Szánkon is többféle módon metszettek. Volt, aki azt mondta a munkásának: - Csak térdig! Ez azt jelentette, hogy magasra hagyja meg a csapokat, hogy sokat teremjen a szőlő. Emlékeztek egy emberre, aki nem tudott idejében metszeni. Az erős vesszőkön nagyon sok fürt mutatkozott, sajnálta levágni, csak a vesszők hegyét darabolta le. Lett is rajta rengeteg fürt, de mind csak 2-3 szem szőlőt hozott. Helyesen metszve egy vesszőn 2-3 fürt terem, de a fürtök elérhetik az 1 kg súlyt is. Ha több fürtöt terem a szőlő, a fürtök nem nőnek meg. A század elején általában kopaszra metszettek, azaz minden vesszőt egy szemre vágtak vissza. így a szőlő nem adott bő termést, de ez a metszési mód nem erőltette meg a növényt. A csapos metszést később kezdték alkalmazni. Eleinte a szőlőfajták természetének megfelelően 2-3 termőcsapot hagytak, ezeket 2-3 szemre vágták vissza. Ugyanennyi vesszőt hagytak ugarnak, azokat egy BÖRCSÖK Vince gyűjtése.
