Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

45 árokba rakták vékonyabb végükkel felfelé, köréjük száraz homokot hintettek, s enyhős vízzel öntözgetve nedvesen tartották a homokot. Hűvös éjszakák esetén a vermet szalmával betakargatták, az északi hideg szelek ellen sövénnyel védték. Az így kiteleltetett vesszőket tavasszal állandó helyükre ültették, vagy iskolába rakták a meggyökeresedés idejére. Szánkon a csíráztatást, bombáztatást, gombáztatást tavasszal szedett vesszővel végezték. A már termő tőkéről 60 cm hosszú, egészséges vesszőket vágtak le és 100 szálas kévékbe kötötték. A kévék számára napsütötte, szélvédett helyen olyan mély vermet ástak, hogy a karóra feltűzött kévék vége ne érje a verem fenekét. Az elvermelt vesszőket április derekán úgy rakták le, hogy a gyökérképződésre szánt végek felül kerüljenek. A kévéket egymáshoz szorították és négy ujjnyi vastagon homokkal takarták be, majd naponként locsolták. Ha hűvös idő járta, lótrágyát is tettek rá, hogy az melegen tartsa a vesszőket. Az is előfordult, hogy a vesszőket markonként rakták az árokba, homokkal betakarták és dudvát szórtak a tetejére. Vigyázni kellett, hogy a homok bemenjen a szőlők közé, mert ha köztük levegő maradt, megpenészedtek. A csíraképződés ideje 2-3 hét volt, általában május 10-ére fejlődtek ki a csírák. Jól sikerült gombázás esetén 15 cm hosszúságú csíra is keletkezett a felső szemekből. Úgy tudták, hogy a rozs virágázásával egy időben fejlődik a legszebb csíra. Ha közben nem is vizsgálták meg a vesszőket, tudták, hogy itt az ültetés ideje. A csíráztatott szőlőt csak tavasszal, májusban lehetett ültetni. A gombázott vessző 95 %-a biztonsággal fakadt, a tőke kialakulásáig azonban még sok károsodás érhette a fiatal növényeket. Míg a sima vessző ültetésénél a veremből 23 sorra valót egyszerre kivehettek, a gombázott vessző rövid ideig sem állhatott a napon, amikor kivették a gödörből, azonnal ültetni kellett. A szőlőtelepítésnek harmadik módja volt a gyökeres vessző ültetése. A gyökeres vessző rónára ültetett sima vesszőből fejlődött 1-2 év alatt.

161 A vesszőket arasznyi távolságban helyezték el az erre kijelölt területen, az ú.n. iskolában, s majd a meggyökeresedett vesszőket nagyobb biztonsággal ültethették végleges helyükre. Szánkon az a vélemény alakult ki, hogy a gombázott vessző a negyedik levélben (évben), a gyökeres vessző a harmadik levélben kezd teremni. Az ültetésnek ezt a biztonságosabb, de késedelmesebb módját ezért inkább csak a hiányok pótlására alkalmazták. 160 RÁCZ Sándor 1901. 10-12. Kiskunmajsán is az ősszel szedett vesszőket elvermelték, a vesszők vastagabb vége került felül. Homokot, trágyát, majd ismét homokot raktak rá. Tavasz vége felé locsolgatták is a vesszőket. A meleg és nedvesség hatására a rügy kibújt a szemből, s a vessző május 10-érc alkalmas volt az ültetésre. Ezt az eljárást bombáztatásnak, plombáztatásnak, bombérozásnak, plombérozásnak nevezték. (BODOR Géza 1984/b. 54.) Soltvidéken a kévébe kötött vesszőket tövükkel felfelé árokba tették, dudvával, szalmával betakarták és földet húztak rá. Néha meglocsolták. Két-három hét alatt a vesszők rügyezni, gombázni kezdtek. (ÉGETŐ Melinda 1970. 526-527.) 161 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 81.