Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

406 pamiro-turanidnak jelölte, a második helyen említett típust pedig nem vesszük figyelembe a típusok megoszlásánál. Az új Lipták (1969b) nézet tükröződik az egyetemi tankönyvben is, mely a fiatalabb antropológusok számára is nehezen érthető, mert Lipták megjelent tanulmányainak túlnyomó többsége a régebbi, velem megegyező álláspont szerint készült. A korábbi Lipták nézet lényege, hogy a turanid típus a Közép-Ázsiában a bronzkor óta őshonos europoid jellegű andronovói típus és kelet felől érkező mongoloidok összeolvadásából jött létre (Lipták 1955, Ginzburg 1966) úgy, hogy Kazakisztán területén is az andronovói képezte az alapréteget és a XIII. századig ennek europoid jellegei maradtak túlsúlyban (Iszmagul 1970, 1982). Meg kell azonban jegyeznem, a bronzkorban még kifejezetten europid jellegű andronovói típus jellegei Közép-Ázsiában az I. e. I. évezred közepétől kezdve részben átalakultak és enyhe mongoloid keveredés mutatható ki (Ginzburg 1966), de a volt szovjet szakirodalom a turanid típusnak nagyobbrészt europoid formáját továbbra is andronovóinak nevezte. Iszmagul (1982) Kazakisztán területén az I. e. VIII. századtól kezdve 20 %-os, az I. e. III. századtól az I. u. VI. századig pedig 30 %-os mongoloid gyakoriságot mutatott ki. A magyar turanidok túlnyomó többségére a nagyobbrészt europoid és kisebb mongoloid jellegű formák a jellemzők, melyek Közép-Ázsiában az I. e. VIII. század és az I. u. XIII. század között (a mongol hódítás előtti időszakban) voltak kimutathatók. Az újabb Lipták nézet azért is zavarhatja a kutatók és érdeklődők tájékozódását, mert 41 éves etnikai embertani kutató munkám mindenben alátámasztotta a falusi és mőzővárosi magyarok, valamint a középázsiai népek közötti embertani kapcsolatot, melyet Lipták történeti embertani adatokkal már 1955-ben bizonyított. Az alpáriaknái és tiszaujfalusiaknál is a második helyen álló pamíri típus markáns formájára (19. kép) a nagyközepes vagy magas termet, a fej kis méretei mellett rövid fejjelző, középszéles vagy enyhén széles, kissé magas arc mellett közepes arcjelző, lekerekített járomcsont, meredek homlok, a közepénél erősebben kiemelkedő, konvex vagy egyenes orrhát, csőszerűén lefelé és befelé hajló orrcsúcs, enyhén domború vagy lapos tarkó, sötét vagy zöldes szemszín és barnafekete hajszín a jellemző. A 20-21. és 43. képekkel bemutatott, pamiroidnak jelzett egyének is közel állnak a fenti leíráshoz. A pamíri-pamiroid formáknál Alpáron és Tiszauj faluban is gyakoribb a pamiro-turanid átmeneti alak (16-18. és 41-42. kép), melynél a termet átlagban magasabb, a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont is előreálló. Az utóbbiak a turano-pamíri átmeneti formákkal együtt igazolják a turanid és pamíri típus közötti fokozatos átmeneti lépcsőt, melyet Scswidetzky (1950) üzbég és tádzsik férfiak képeivel és rajzaival bemutatott, de tőlem eltérőn az egész átmeneti lépcsőt a pamírival együtt turanidnak nevezi. Ginzburg (1966) szerint & pamíri típus az andronovói típus gracilizációjából (finomodásából), egy (keleti) mediterrán változat brachycephalizációjából