Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

403 OrrprofiL Az alpáriaknái és a tiszaujfalusiaknál mindkét nemnél egyenes, konvex, konkáv az előfordulás sorrendje, falusi és mezővárosi magyaroknál az egyenes férfiaknál 48.5 %-ban, nőknél 52.7 %-ban, a konvex férfiaknál 41.7 %ban, nőknél 24.9 %-ban volt észlelhető. Az összehasonlított népességek közül az egyenes forma a legnagyobb arányban a hazai palócoknál, a konvex a nagyrévi férfiaknál és a Gortva menti palóc nőknél volt meghatározható. Az orrhát profilja a magyaroknál a legkevésbé egységes megoszlású jelleg. A vizsgált hazai népességek közül a legnagyobb eltérés a palócföldi szlovákok és a dél-somogyi horvátok között volt kimutatható. A konvex forma szlovák férfiaknál 23.3 %-ban, szlovák nőknél 17.1 %-ban, horvát férfiaknál 68.7 %-ban, horvát nőknél 45.8 %ban volt észlelhető (Henkey 1993b). A konvex orrhát orosz férfiaknál 16.3 %-ban, orosz nőknél 7.0 %-ban volt kimutatható (Búnak 1976). Orrhát kiemelkedése. Az alpáriak és tiszaujfalusiak túlnyomó többségénél az orrhát közepesen kiemelkedő. E forma nagyobb mértékben volt észlelhető náluk, mint a 73.3 %-os magyar férfi és a 87.5 %-os magyar női átlag. Az összehasonlított népességek közül a közepesen kiemelkedő orrhát a legnagyobb arányban a hazai palóc férfiaknál és a nagyrévi nőknél, a legkisebb mértékben a szentkirályi férfiaknál és a tiszaujfalusi nőknél volt meghatározható. A hazai nemzetiségek közül a közepesen kiemelkedő orrhát a palócföldi szlovák férfiaknál 90.3, szlovák nőknél 94.6 %-ban, dél-somogyi horvát férfiaknál 62.5 %-ban, horvát nőknél 79.2 %-ban volt észlelhető (Henkey 1993b). Tarkó profilja. Az alpáriak és tiszauj falusiak nagy többségénél a tarkó enyhén domború, de tiszaujfalusi férfiaknál a lapos forma gyakorisága is eléggé jelentős. Az enyhén domború tarkó az általam vizsgált magyar férfiaknál 68.2 %-ban, magyar nőknél 78.7 %-ban volt észlelhető. Az összehasonlított népességek között az enyhén domború forma a legnagyobb arányban a csongrádi férfiaknál és a Gortva menti palóc nőknél volt meghatározható. Szemszín^ Bár mind az alpáriaknái, mind a tiszauj falusiaknál a sötét szemszín a leggyakoribb, ennek aránya az alpáriaknái meghaladja, a tiszauj falusiaknál nem éri el a 42.8 %-os magyar férfi és a 49.1 %-os magyar női átlagot. Az összehasonlított népesség közül a sötét szemszín gyakorisága a csongrádi férfiaknál és a nagyrévi nőknél a legnagyobb és a szentkirályi férfiaknál, valamint a tiszaujfalusi nőknél a legkisebb. A hazai nemzetiségek között a sötét szemszín a legnagyobb arányban a dél-somogyi horvátoknál (f. 54.7 %, n. 63.9 %), a legkisebb mértékben a magukat svábnak nevező németeknél (f. 23.2 %, n. 30.5 %) volt észlelhető (Henkey 1993b). A sötét szemszín orosz férfiaknál 5.1 %-ban, orosz nőknél 7.2 %-ban volt meghatározható (Búnak 1976). A hajszín a magyaroknál a legegységesebb megoszlású jelleg. A barna-fekete hajszínárnyalatok férfiaknál 97.3 %-ban, nőknél 96.6 %-ban észlelhetők, az alpáriaknái és a tiszauj falusiaknál még ennél is nagyobb arányban voltak