Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

400 A FELVÉTEL ÉS A FELDOLGOZÁS MÓDSZERE Az alpáriak és tiszaujfalusiak etnikai embertani vizsgálatára 1996. VIII. és X. hó között került sor. A helyi Nyugdíjas Kör tagjai írták össze a helyi vagy környékbeli régi családokból származó 24-60 éves férfiakat és nőket, majd a polgármesteri hivatal felkérő levelével személyesen kerestek fel minden összeírtat. Akik a jelzett időpontban nem tudtak megjelenni, 1996. X. hó végén, a tüdőszűréssel párhuzamosan kaptak lehetőséget a felmérésen való részvételre. Sor került néhány önként jelentkező 18-23 éves, 61-70 éves, valamint távolabbi vidékről származó vizsgálatára is, de az utóbbiak adatait feldolgozás előtt elkülönítettem. Újabban eléggé gyakori az egyik ágon régi alpári, a másik ágon törzsökös tiszaujfalusi szülőtől való származás. Ilyen esetekben az apai ágat tekintettem meghatározónak. Összesen 410 felnőtt jelent meg a felmérésen, akik közül 255 fő alpárinak, 139 tiszaujfalusinak, 16 pedig távoli vidékről származónak minősült. Az utóbbiak adatait a "származási helyükön kívül vizsgáltak" csoportjában dolgozom fel. A felmért alpáriak és tiszaujfalusiak között eléggé jelentősen több a nő, mint a férfi. Ennek oka, hogy a 18-50 éves férfiak közül sokan dolgoznak távoli munkahelyeken, a 20 év körüli férfiak tényleges katonai szolgálatot teljesítenek, ezen kívül 50 és 70 év között országosan is több férfi hal meg, mint nő. A méreteket Martin technikájával (Martin-Saller 1957-1966) vettem fel, a járomcsont alakjának meghatározásánál a Weninger (1940) által leírtakat vettem figyelembe. A szemszínt a Martin-Schulz szemszíntábla, a hajszínt a Fischer-Saller hajszíntábla alapján rögzítettem. A méretek jelzők és kvalitatív jellegek elemzését a 24-60 évesek adatai alapján végeztem el, a típusok megoszlásánál a 18-23 és a 61-70 évesek meghatározásait is figyelembe vettem. Az egyes embertani jellegek elemzése és a típusok megoszlásának összehasonlítása során az általam vizsgált összes magyarok (Henkey 1993a), három környékbeli őslakos népesség (Csongrád, Szentkirály, Nagyrév) és két palóc népesség (hazai palócok - Henkey 1989 Rimaszombat környéki katolikus palócok - Henkey 1996) adatait is említem. A FŐBB EMBERTANI JELLEGEK ELEMZÉSE Testmagasság. Az alpáriak és a tiszaujfalusiak termete mindkét nemnél magas, az alpári férfiaké és nőké a Duna-Tisza köze vonatkozásában a legnagyobb. (Magas a termet férfiaknál 170, nőknél 159 cm-től kezdve.) Ebben azonban annak is szerepe van, hogy hazánkban a testmagasság átlaga a sorozottaknál az 1937-ben születettektől kezdve minden évben 0.4 cm-el emelkedik (Véli 1967), azaz az átlagot a mérés időpontja is befolyásolja, az alpáriakat és a tiszaujfalusiakat pedig 1996-ban mértem. Az általam 1985 és 1996 között vizsgált 24-60 éves magyar