Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

CUMANIA 16., KECSKEMÉT, 1999 " ~ _____ 399 HENKEY GYULA TISZAALPÁRI MAGYAROK ETNIKAI EMBERTANI VIZSGÁLATA BEVEZETÉS Az alpári és a tiszaujfalusi népességek eredete egyelőre nem eléggé tisztázott. Alpár már a vezérek korában is lakott hely volt. Okleveles adatai 1075-ig nyúlnak vissza, amikor I. Géza a váci püspöknek adományozta. Az 1559. évi török adó lajstromban 11 adóköteles házzal szerepelt, de a török hódoltság későbbi időszakában valószínűleg elnéptelenedett és csak a XVIII. század elején újra lakott hely, anyakönyvei 1740-ben kezdődnek (Borovszky 1910). E nézettel ellentétben van az a nyelvészeti feltevés, hogy már az oszmán-török uralom alatt is élt Alpáron palóc eredetű népesség. A község a XIX-XX. században is palóc nyelvjárású volt és jelenleg is a palóc kirajzások között tartják nyilván (Parádi-Kovács 1989). Benda Kálmán történész szóbeli közlése szerint, azon XVII-XVIII. században újratelepült olyan helységek esetén, melyeknél nincs adat tervszerű telepítésről, vagy nincs adat arról, hogy a betelepülők mely községekből, megyékből érkeztek, vélelmezni lehet, a török hódoltság időszakában elmenekült helyi lakosok leszármazottai jöttek vissza. A közeli tiszaugi csépaiak visszatelepedésére nézve vannak adatok, de azzal a kiegészítéssel, hogy az újratelepítők nagyrészt palócföldiek voltak (Bottka 1977). Tiszaujfalu eredetileg puszta volt, 1837-ben csak 194 katolikus és 2 református lakosa volt, akik dohánykertészek voltak. A XIX. század 70-es éveiben két részből állott, a gróf Károlyiak majorjából és a dohánykertésztelepből (Borovszky 1910). Bárth János népesedéstörténész valószínűnek tartja, a Tiszaujfaluba betelepülők észak felől érkeztek. Alpár és Tiszaujfalu fokozatosan összeépült, egyesülésük óta Tiszaalpár elnevezéssel szerepelnek a térképeken és a helységnévtárban. Az alpári és tiszaujfalusi törzsökös lakosság származására nézve a tervezett néprajzi kutatások és az általam végzett etnikai embertani felmérés eredményei nyújthatnak támpontot. Különösen a Hiernaux-féle (Piveteau 1965) távolság számítások alapján mérlegelhető, hogy az alpári és tiszaujfalusi magyarok a környékbeli népességektől, vagy a palócoktól térnek e el nagyobb mértékben.