Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
36 művelés gyakorlati szempontjainak legjobban megfelelt. A pasztákban a szőlők sora hosszirányban futott, a sorokat pásztautak keresztezték és választották el a pasztákat egymástól. A pásztautak tehát a szőlősorokkal keresztben, a nagyúttal (dűlőúttal) párhuzamosan futottak. Egy paszta területileg megfelelt a vékásnak, de attól kisebb mértékben el is térhetett. Nagysága attól is függött, hogy milyen széles volt a terület, és az egész szőlőt hány felé tudták osztani úgy, hogy a pasztán belül egy sort egyszerre tudjanak megkapálni vagy kötözni. Ez 50 tőke körüli hosszúság volt. Ahol a szőlő alá való földeket parcellázások során azonos mértékegység szerint osztották fel, a pászták azonos nagyságot alkottak, így azok egy osztáson belül mértékegységül is szolgáltak. 32 A pasztához hasonló területi mértékegységként használták az íz megjelölést, amely mintegy 600 négyszögöles területet jelentett. 133 A századforduló után Szánkon már csak holdban mérték a szőlőt, ami alatt az 1200 négyszögöles magyarholdat értették. Itt is a hold kisebb egysége volt a vékás (400 négyszögöl) és gyakran több holdat is a vékások számával fejeztek ki. A kataszteri holdnak a használata a hivatali életben terjedt el, népnyelvi megjelenése csak a legutóbbi idők eredménye. A lánc nagysága már elhomályosult, de az öregek emlékezetében a legutóbbi időkig élt. A paszta elnevezést már korábban felváltotta a vékás, mivel a két mértékegység egyazon területi megjelölésre szolgált. A paszta a szőlőterületnek olyan kisebb része volt, amelyet egy ember egy napi munkával meg tudott kapálni, s ez a gyakorlatban megfelelt a vékásnak. 134 Egyik szanki adatközlőnk 3 hold szőlője 12 vékásra volt felosztva. Középen volt egy kocsiút, amely a szőlő végénél kiszélesedett, hogy ott kocsival megfordulhassanak. Az út két oldalán a területet 6-6 vékásra osztották, ezeket a nagyútra merőlegesen keresztutak választották el egymástól. Egy vékás szőlőben 200 tőke volt. Az egyes vékások útmenti, szélső soraiba különböző szőlőfajtákat ültettek, e szőlőfajták szerint nevezték meg a vékásokat: rizlinges, kövidinkás, sárfehér, stb. vékás. A külső szélekre mindenütt eperfákat ültettek, amelyek levelével selyemhernyót tenyésztettek. A szőlőben köztesként veteményt általában nem termesztettek, csak kisebb házi szőlőskertek telepítésekor ültettek az első évben köztes növényeket, krumplit és konyhakerti veteményeket a sorok között és ezekkel együtt ápolták a 132 ÉGETŐ Melinda 1984. 581. 133 TÁLASI István 1977. 214. Nem pontosan meghatározható, de szűkebb területen érvényes mértékegység volt Szeged vidékén a mérés, ami egy pasztán belül 10 sor szőlőt jelentett, amelynek a helyét a telepítéskor egyszeri méréssel kijelölhették. (BÖRCSÖK Vince 1974. 484. Lásd még a 70. sz. jegyzetet.) 134 Kecskeméten a szőlőt már legkorábban is egyenes vonalban ültették és a táblákat utakkal osztották meg. 50-60 sor adott ki egy pasztát, ezeket körüljárható gyalogutak választották el egymástól. A gyümölcsfákat többnyire az utak végére ültették. (VAHOT Imre 1853. 115.) Az ültetendő terület kijelölése után kívánatos volt az utak mielőbbi begyepesítése, ami történhetett a kiszedett tarackok átültetésével is. Az utak 1-2-3 m szélesek lehettek. (RÁCZ Sándor 1901. 31.)
