Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Közlemények - Bárth Dániel: A hercegszántói egyház vizitációja 1767-ben
318 Az asszonyok szülés után a fent említett egyházmegyei rituálé szabályai szerint gondosan bevezettetnek a templomba. 22 A bérmálás szentségéről Megállapítjuk, hogy a plébános tisztában van azzal, hogy ott a szomszédban, ahová ö a híveit menettel alkalmasan el tudja vezetni, van elhelyezve a bérmálás szentségének misztériuma az egyházmegye főpásztora által. Bérmálás alkalmával az 1762-ben kiadott érseki körlevél rendelkezésére az egyházmegyei rituálé rubrikáival összhangban a bérmálkozók jegyzékét előbb maga otthon összeállítja, és a népet fölkészíti az e szentség felvételével járó különös szükségletekből. Az Oltáriszentségről Megállapítjuk, hogy az Oltáriszentséget a főoltár e célra kialakított szentségtartójában, kulccsal jól elzárva őrzik, a monstranciában és az áldoztató kehelyben kellő tisztelettel és tisztasággal tartják, és hacsaknem előbb szükséges, minden hónapban friss ostyából megújítják. Az Oltáriszentség előtt két éve folyamatosan ég a lámpa a templom kasszájának javaiból két évvel ezelőtt nagyobb mennyiségben beszerzett olajból. Most pedig azt mondja a plébános, hogy nem tudja, mit kell tennie, ha elfogy. 23 A tiszteletreméltó Szentség a hívek általi nyilvános imádásra évenként rendszerint a következő napokon kerül ki: tudniillik az év első és utolsó napján, Karácsonykor, Húsvét és Pünkösd első napján, Űrnapján, minden Újhold vasárnapon, a templom búcsújakor és a társulat titulusának ünnepén, valamint a nagyhéten a Szentsírban. Sekrestye van a templomban, de nincs külön edény a korporálék, az abroszok és a kehelytörlő kendők megmosására, úgyhogy az említett dolgok kimosása a plébános által, házi használatú teknőben a szokásostól eltérő módon történik. Az Oltáriszentséget a karöltőbe és stólába öltözött plébános kereszt, lámpás és csengő kíséretében ezüst tartóban, amely az áldoztató kehelyhez hasonlít, övéről lecsüngő erszénybe helyezve szállítja ki a betegekhez, majd a rendelkezés szerint a betegeknek a máshol is használatos módon, a haldoklóknak pedig az útra való felkészítéssel az egyházmegyei rituálé előírásai alapján nyújtja át. A bűnbánat szentségéről Megállapítjuk, hogy a bűnbánat szentségét a plébános a templomban szokta kiszolgáltatni, a szükség és a télidő (a könnyebb öltözék miatt) kivételével, amikor Az asszonyok szülés utáni templomi avatásáról, az Introductio mulieris post partum szertartásáról van szó. A vonatkozó rendelkezés szerint a plébánosnak állandó alapítványt kell teremteni az olaj számára.
