Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Közlemények - Bárth János: A kalocsai érsekség Duna menti jobbágyainak migrációja a XVIII. század elején
300 Madocsányra Nemes Tolna vármegyében. Ad Quartum: Jól tudgya, emlékszik is reá a' Tanú, hogy a' szökött jobbágyoknak az Attyok szintén úgy mint egyéb Érsekségbéli jobbágyok az Úr dolgára jártak és mind az uraságnak részérül, mint pedig portiora adóztak. Sós Mihály pediglen maga személyében hasonlón cselekedett, mint specificalt el-szökött jobbágyoknak az Attyaj. Ad Quintum: Vallya hűti után Továbbis a' Tanú, hogy Gáspár Péter iffiu gyerkőcze lévén kurucz világ után jóvalis Halasra menvén szolgálni, és ott maradott máig is, Gáspár István hasonlóképpen iffiu legén korában ez előtt circiter négy esztendővel ment el Szent Benedekrül Halasra szolgálni, kikis már nevezett helyen Feleséges Emberek. Simon Istvánnak pedigh az Attya Simon Péter kurucz világban el-pusztult Kara nevű ugyan Érsekséghez tartozandó Tekintetes Nemes Pest Pilis Solth unialt vármegyében lévő helységben lakott, a' kiis el pusztulása után a Falunak Patajra vette magát, ottis halt meg, úgy maradott Patáin a' Fia Simon István. Sós Mihály circiter tiz esztendeje, hogy szent Benedekrül el-szökött Böcskére, a' ki most is ott lakos. Szent-Györgyi István Attyával lakván iffiú legén korában, meg-házasulván Madocsányrul hozott leánt, circiter hét esztendeje hogy el-ment N. Tolna Vármegyében lévő Madocsány nevű helységben, ki még eddigis ott lakik, az Attya pediglen mostis Szent Benedekben helyes jobbágy. Secundus Testis Providus Stephanus Nemes Annorum circiter 45 in Possessione Szent-Benedek Comitatui Pesthiensi adjacente habitus commorans colonus Archi-Episcopatus Colocensis juratus examinatus fassus est. Ad Primium: Directe sicut Primus praecedens Testis. Ad Secundum: —. ad Tertium: —. Ad Quartum: Bizonyossan tudgya a' Tanú, hogy a' specificalt szökött jobbágyok Attyajk Szent Benedekben laktokban szintén úgy, mint egyéb Érsekségbéli jobbágyok az úr dolgára jártak, és mind az Uraságnak részérül, mind pedig Portiora adóztak, excepto Michaële Sós, a' ki maga személyében is hasonlott cselekedett mint specificalt jobbágyoknak az Attyaj, azután fogta magát éczakának idejn el szökvén Szent Benedekrül az Portioját sem adta meg, hanem el vitte magával úgy mint három Forintokat, kivel májigis adós. Ad Quintum: Valllya hűti után a' Tanú, hogy Gáspár Péter iffiu gyerkőcze lévén kurucz világ után jóvalis Halasra menvén szolgálni és úgy maradott ottan majgis, Gáspár István hasonlóképpen ifiú legén lévén circiter négy esztendővel ez előtt ment el Halasra szolgálni, és ott maradott, kikis már nevezett helyen Feleséges Emberek. Simon Istvánnak pedigh az Attya Simon Péter kurucz világban elpusztult Kara nevű Érsekséghez tartozandó Faluban lakott, a' kiis falunak el-pusztulása után Patayra vette magát, ugyan Patayon is holt megh, úgy maradott Patayon Simon István ki megh házasodott elsőben Patayon. Patayon el-vett felesége megh halván, házasodott annak utána N. Tolna Vármegyében lévő Öcsén névő Faluban, ugyan mostis Öcsénben lakos. Sós Mihály circiter tiz esztendeje hogy Szent Benedekrül el-szökött Nemes Tolna Vármegyében lévő Böcske névő Faluban, ki mostanságis
