Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

27 fajtákat faiskolákból szerezték be, vagy a régi fajtákat oltással nemesítették. Ekkor kezdték a fákat permetezni. Külön gyümölcsösöket csak az 1930-as évektől telepítettek, általában 1-2 holdasakat. Szokás volt, hogy a gyümölcsöst a szőlőbe telepítették, s amikor a fák megnőttek, a szőlőt kiszedték. Előfordult, hogy a gyümölcsfák közt köztesként szamócát termesztettek." Kiskunmajsán a gyümölcstermesztést a századforduló idején a gondozás elégtelensége, a permetezés hiánya jellemezte. Főleg saját fogyasztásra termesztettek, az árutermelés a helyi piacokra korlátozódott. A nemesített fajtákat nem ismerték, a fákat magról vagy sarjhajtásról szaporították. Nagyobb mennyiségben szilvát és meggyet termesztettek. Változás csak az 1930-as évek második felében történt, amikor a Györfi-féle telepítés nyomán elterjedtek az újabb téli alma fajták (pl. a Jonathan), amelyekkel meghonosodtak a fejlettebb művelési technikák, a metszés és rendszeres permetezés. Ekkor jelentősebb árutermelés kezdett kibontakozni, ami fokozta a telepítési kedvet. Legjelentősebb gyümölcs az alma lett, visszaszorítva a korábbi nagyobb szilva- és meggykultúrát.

100 A második világháború idején már több nagyobb, 10 holdon felüli gyümölcstelep is volt a falu határában, amelyek a kistermelők számára jó példát mutattak, s őket a korszerű gyümölcstermesztésre serkentették. A vidék gyümölcstermesztésének viszonylagos elmaradottságát, a szőlőhöz képest másodlagos szerepét szanki helyi kutatásaink is igazolják. A lakosság a gyümölcsfákat itt is leginkább a szőlők között telepítette. Szőlőt gyümölcsfa nélkül alig lehetett látni, külön gyümölcsöse csak néhány gazdának volt a faluban. A szőlőbe már a telepítésekkel egy időben ültették a gyümölcsfákat, de az is előfordult, hogy a már gyümölcsfákkal beültetett területet utólag „beszőlőzték". A korábbi telepítések idején a fákat rendszertelenül, szétszórva ültették, vegyesen cseresznyét, meggyet, körtét, barackot, almát, szilvát, aszerint, hogy milyen csemetékre tudtak a gazdák szert tenni. Arra azonban lehetőleg vigyáztak, hogy tavasztól őszig a család vagy a piac számára biztosítsák a folyamatos gyümölcs ellátást. Később, amikor a szőlőt ekekapával művelték, a gyümölcsfákat sorba ültették, hogy azok ne akadályozzák a munkát. A jól megtervezett telepítéseknél a fák a szőlőben 10 m-re voltak egymástól. A barack- és almafát váltakozva ültették, mivel előbbi nem hosszú életű, s ha az almafa kiterebélyesedett, a barackfa el is pusztult, helyet adva szomszédainak. A statisztikai adatok a századfordulótól kezdve a gyümölcsfa-állomány jelentős gyarapodását mutatják, mi a lakosság nagyarányú betelepülését, a puszták benépesülését és a tanyás gazdálkodás fejlődését tükrözi. A rendelkezésünkre álló három összeírás szerint a gyümölcsfák száma 40 év alatt 5-szörösére, 64 év alatt pedig majdnem 17-szeresére nőtt. BODOR Géza 1984/a. 628-629. BODOR Géza 1984/b. 56-57.