Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Közlemények - Balogh Csilla–Kőhegyi Mihály: Fajsz környéki avar kori temetők I.
268 mellékletek híjján biztonsággal nem határozható meg. Az edények elhelyezésében két csoport különíthető el. A feltárt temetőrész keleti részében az edényeket gyakrabban a lábhoz helyezték, míg a nyugati részben inkább a fejhez helyezés volt az általános. Mivel a legtöbb esetben az edényen kivül más lelet nem volt a sírokban, nem könnyű bármilyen kronológiai viszonyt felállítani a két szokás között. A leggyakoribb edények a kézzel formált, durva, jellegtelen tojásdad fazekak voltak 58 , amelyek mindkét csoportban előfordultak. A biztosan a 7-8. századra keltezhető típusok, a bevagdalt és a csücskös peremű kézzel formált edények, valamint a kavicsos soványítású kézi korongoltak kizárólag a fejnél kerültek elő. A temető betelepítése és használati ideje A fent ismertetett szegényes leletanyag a tamető keltezését nem könnyíti meg. Zalotay Elemér a temető koráról a következőket jegyezte le: " E meggondoláson elindulva, a fajszi sírmezőt az avarkor végére kell helyeznünk még akkor is, ha törzsi elkülönülés tényét is feltételezzük, sőt a földrajzi adottságokat se mellőzzük. A női sírok eláradása ebben a sírmezőben, az ékszerek számának meggyérülése, a vermek leegyszerűsödése és elsekélyesedése, a nagyfokú népi devalválódásról tanúskodnak és ezért summa-summárum arra a felfogásra kell jutnunk, hogy ez a temető az avar művelődésnek ízlését, tárgyi bizonyítékait őrizte ugyan meg a számunkra, olyan korszakban keletkezett mégis, amikor az avar hatalom feloszlóban volt. Közelebb a VIII. század végéhez, mint annak elejéhez. Sőt, talán már a IX. századba is belenyúlhatott." 59 Ezzel kissé ellentmondóan a publikációban így fogalmaz: " Ennek a temetőnek a népe - minden jel szerint megérte a magyar beköltözést s részt is vesz a X-XI. századi nép összetételében, ezért a fajszi leletek úgy is felfoghatók, mint a magyar honfoglalás kora benszülött lakosságának fontos bizonyítékai" Véleményünk egészen más a temető használati idejével kapcsolatban. Az ismertetett leletanyag tekintetében a temető datálását illetően a következő támpontot kapjuk. Keltezésre alkalmasak a nagygömbcsüngős, a gyöngycsüngős és a hengerpalástos lengőcsüngőjű fülbevalók, a szemes- és a a dinnyemag alakú gyöngyök, a préselt félgömbös véretekből és a sima lemezű szíjvégekből álló garnitúrák, és az öntött indadíszes garnitúra. Ezek közül a legkorábbi horizontot a Bár a sírleírásokban a 3. öves sírból is említett Zalotay Elemér edényt, azonban ez nem került leltározásra. Figyelembe véve azt a tényt, hogy ezt a sírt a munkások feldúlták, leleteit csak később bemondás alapján gyűjtötte össze az ásató, a temetkezési szokás vizsgálatánál nem számolhatunk biztosan ezzel az adattal. Ezzel az edénytípussal kapcsolatban Zalotay Elemér bonyolult fejtegetésbe kezdett, melynek során egészen a szarmata-avar-magyar kontinuitás gondolatáig kalandozott (ZALOTAY Elemér 1961. 18-29.). Felvetését ma már teljesen alaptalannak véljük. Katona József Múzeum Régészeti Adattára ltsz.: 69.260. 16. ZALOTAY Elemér 1961. 31-32.
