Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Merk Zsuzsanna: A délvidéki Fogadjisten benépesülése (1941–1944)

224 véletlen, hogy a Moldvába helyezett papok szolgálati helyéről jöttek a legnagyobb számban a moldvai csángók Fogadj isten községbe. Különösen Gajcsánáról érkeztek rendkívül sokan. Az anyakönyvi adatok, illetve az érsekségen található iratanyag alpján 55 főt írtam össze, természetesen a szám ennél nagyobb, hiszen csak azok jelennek meg az összesítésben, akik házasodtak, gyerekük született vagy meghaltak, illetve tanúként szerepeltek.

37 E község után Lábnikból jöttek a legtöbben, 19 fő, ezt követi Klézse 5, Pusztina 4, Eszkorcén 3 fővel. Domokos Pál Péternek a moldvai falvakban végzett kutatása - mely a családneveket is rögzítette -, valamint a délvidéki Fogadjisten anyakönyveinek vizsgálata alapján elmondható, hogy a családok túlnyomó többségéből települtek át csángók 1942-1944 között. Érdemes megvizsgálni az 1930-as román népszámlálás adatait az említett községek esetében:

38 A helység neve lakosság összesen magyar nemzetiségű magyar nyelvű római katolikus Gajcsána (Gaiceana) 847 837 837 843 Lábnik (Vladnic) 730 280 608 615 Klézse (Cleja) 1839 1 1 1757 Pusztina (Pustiana) 1177 1146 1153 Eszkorcén (Scorteni) 5 7 A népszámlálások adatai - ahogy ezt a magyar népszámlálások alapján is tudjuk - sokszor nem fedik a valóságot, különösen akkor nem, amikor két kérdést is tesznek fel az embereknek: nemzetisége, illetve anyanyelve. A fenti adatok alapján úgy tűnik, hogy a legegységesebben Gajcsána lakói válaszoltak. A faluban szinte csak magyarok, római katolikusok éltek. Talán nem véletlen, hogy ebből a községből választották legtöbben a kitelepedést, hiszen a moldvai csángók esetében nem beszélhetünk szervezett telepítésről, csak egyéni döntésekről. De talán az sem véletlen, hogy éppen László Antal állomáshelyéről (Valény), pontosabban annak filiáléiból, az említett Gajcsánáról és Lábnikból jöttek legtöbben a Bácskába.

39 Eszkorcén esetében talán levonhatjuk azt a következtetést - a román népszámlálás adatai alapján-, hogy szinte a falu teljes magyar (katolikus?) lakossága a Délvidéken, pontosabban Fogadj istenben telepedett le 1942-ben. A már említett, Szabados Mihály által készített jelentésben sok figyelemre méltó adat található a csángókra vonatkozóan. A telepítést követően a csángókkal történt beszélgetések alapján a jelentés arról szól, hogy "ellátási nehézségeik KÉL Oromhegyes közs. iratai. 1941-1943. DOMOKOS Pál Péter 1987. 161-260. V. KÁPOLNÁS Mária 1992. 277-296.