Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
183 húzódott, s az veszélyessé válhatott. Ez a személy a kurtulás vagy kurtullás, Ordason a kurkulás. A dereglye rakományát két helyen lehetett kipakolni: a Hajóállomás alatt és felett lévő Alsó- illetve Felső-rakodónál. Idáig kellett vontatni, vagy ide kellett ereszkedni, ha a szigetből érkeztek. A rakodóknál nem volt stég, vagy építmény. Ez egészen lent a parton lévő, kb. 150 m hosszú, szép széles tisztás volt, ahová lovaskocsival is le lehetett járni. Ide lehetett kirakni a dereglye rakományát, legyen az fa, rőzse, gyümölcs vagy más. Az 1930-as évektől a falu dereglyéje mellett két családnak volt saját dereglyéje, Farkas Benő és Varga László családjának. Ezek a dereglyék nagyságukat tekintve ugyanakkorák voltak, mint a községi. Ezeknél a családoknál a fő megélhetési, kenyérkereseti forma a dereglyézés volt, mivel földet alig birtokoltak. A Varga család annyira kötődött kenyérkereső eszközéhez, hogy még nevet is adtak a dereglyéjüknek: „Borcsának" nevezték. Grófik Imre is ír arról, hogy a kapitalizálódás korában az adottságok és a szükségletek összhatásaként nagyobb folyóink mentén elkülönült vállalkozás lett a vízi fuvarozás, a tulajdonosok egyik, vagy fő megélhetési formája. 38 így jellemzi a foktői dereglyéseket is, s mint tudjuk, a két falu igen közel esik egymáshoz a Duna mentén. Az ordasi dereglyés családokra is ugyanígy a szükségletnek megfelelő fuvarozás voltjellemző. 39 Amint ez az egykori dereglyés Farkas Benő szavaiból is kitűnik: "Élelmesek voltunk, ha nincsen fuvar, akkor hoztunk valakinek kavicsot, mert építkeztek, illetve nem bitumenes út volt, hanem kaviccsal szórták meg az utakat." A sóderozás leginkább a 30-as és a 40-es években volt a legjövedelmezőbb. Ilyenkor a Szigetfarkáról és a Zátonyokról termelték ki nagy mennyiségben a sódert. Kubikos talicskákat vittek át a Szigetfarkára, s abba lapátolták a sódert, majd járódeszkán betolták és beleborították a dereglyébe. Az ordasi parton pedig ki lapátolták. Ugyanakkor ezek a családok is szállították a sziget haszonvételeit, gyümölcsöt, szénát, rőzsét, vagy fát. Ami viszont heti rendszerességgel a megélhetésüket biztosította ezeknek az embereknek, az a pénteki és keddi piacozás volt. Ilyenkor kofahajóvá vált az ordasi családok dereglyéje is. 40 Ők is, mint más falvak, Úszód, Foktő dereglyései, ezeken a napokon vitték a környékbeli kofákat áruikkal a dunántúli piacra. A fuvardíjat személyenként és csomagonként fizették a kofák. Többletjövedelmet jelentett a dereglyésnek, hogy a magukkal vitt dragacson igény szerint - 5 vagy 10 fillérért feltolták a piactérre a kofák nehezebb áruját. Ugyancsak plusz jövedelem volt, az ordasi parton lovaskocsival házhoz szállított áru is. Ugyanazt a lovat használták GRÁFIK Imre 1978. 19.; 1971. 98. GRÁFIK Imre 1978. 19.; 1971. 98-104. GRÁFIK Imre 1978. 19. GRÁFIK Imre 1978. 16. - JUHÁSZ Antal 1966. 4.
