Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Régészet, éremtan - V. Székely György: 16. századi éremlelet Pálmonostoráról (A tallérforgalom első évtizedei Magyarországon)
6 Múzeum érem- és régiséggyűjteményét, külön is kiemelve a pálmonostori leletet és főleg ennek 102 darabból álló tallérsorozatát. 8 A lelet ismételt feldolgozását az indokolja, hogy noha már kezdettől fogva többen hangsúlyozták a lelet változatos és gazdag talléranyagát, ennek pontos és részletes ismertetése mindeddig nem történt meg. Ugyancsak hiányzott a lelet számban legnagyobb részét kitevő magyar dénárok jegyzékének közzététele, valamint a lelet pénzforgalmi és gazdaságtörténeti értékelése. Jelen munkával ezt a hiányt igyekszünk pótolni. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában végzett első meghatározás szerint a lelet 153 db tallért, 7 db féltallért és 771 db dénárt tartalmazott. Ebből az Éremtár kiválasztott és megtartott 57 db tallérveretet. 9 A lelet visszaküldött részéből a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum numizmatikai gyűjteményében jelenleg 101 db tallér és féltallér, valamint 655 db dénár található. 10 A két leletrész ismételt meghatározását és együttes jegyzékét a Katalógusban ismertetjük. A lelet megmaradt részének pontos ismeretében mindenekelőtt az elrejtés, a pénzek földbekerülésnek időpontját célszerű meghatározni. A dénárok esetében a legutolsó kibocsátású veretek Miksa 1568. évi körmöcbányai dénárai. Ezek tehát a lelet legkésőbbi pénzei. A tallérok között a legfiatalabb veretek János salzburgi érsek tallérja 1566-ból és egy hasonló évszámú hamburgi tallér. Ezek szerint az 1568-ban záródó leletet ennek az évnek a végén vagy a következő évben rejthették el. A hazai aprópénzek és a külföldi értékpénzek közötti néhány év különbség teljesen érthető és természetes, hiszen időre volt szükség, amíg a Duna-Tisza közétől távol, sok száz kilométerre kibocsátott tallérok a pénzforgalom, kereskedelem révén magyar földre eljutva utolsó tulajdonosukhoz kerültek. A lelet magyar és külföldi zárópénzeinek évszáma közötti eltérés egyébként más egykorú leletekben is megfigyelhető. A pálmonostori lelet záródási és elrejtési idejének megállapítása kapcsán megjegyzendő, hogy a lelet második ismertetésében Szalay Gyula számos olyan, az eddig megállapított záródási évnél fiatalabb tallérveretet említett, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában készített első meghatározás jegyzékében még nem szerepeltek. 12 Nagyon valószínű tehát, hogy ezek a tallérok valamikor 8 SZALAY Gyula 1926, 203-204. 9 MNM. ÉRT. Ln. 224/1907., MNM. ÉT. ltsz.: 41A/1907. és 13B/1907. 10 A dénárokat a 64.5.428-513. leltári számokon, míg a tallérokat kibocsátók szerint a törzsgyüjteménybe sorolva leltározták be. 11 Kakasalja/Muránska Zdychava (Rozsnyói járás, SÍ.) - 1553: MNM. ÉT. 169B/1916., HARSÁNYI 1916. 85., NMS. II. 89. p. 189. sz.; Sajógömör/Gemer (Rimaszombati járás, SÍ.) - 1560: NEUDECK Gyula 1889. 417418., NMS. II. 89. p. 187. sz.; Nagykeszi/Velké Kosihy (Komáromi járás, SÍ.) - 1561: HARSÁNYI Pál 1912/b. 16., NMS. II. 95-96. p. 214. sz.; Ond (BAZ. m.) - 1564: MNM. ÉT. 194B/1912.; Uraj (= Ózd, BAZ. m.) -1565: MNM. ÉRT. 419/1904.; Bolhás-Szentlászló puszta (Somogy m.) - 1570: MNM. ÉT. 60A/191L, 17B/1911., HARSÁNYI Pál 1912/a. 16. 12 Szászország, П. Christian-Johann Georg-August tallér 1598 (valójában 1594 !) ltsz.: 61.15.2544.; Berg/s' Heerenberg, II. Wilhelm tallér 1586; Batenburg, Wilhelm v. Bronchorst tallér, 1573; a két utóbbi darab a gyűjteményben nem található.
