Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata

414 Az előázsiai {armenid) típusra (22-24. kép) a közepes termet, a fej kis méretei mellett brachy-hyperbrachycephalia (rövid, túlrövid fejjelző), középszéles vagy enyhén széles, enyhén magas arc mellett meso-leptoporsopia (közepes vagy keskeny arcjelző), előre keskenyedő járomcsont, hátrahajló homlok, igen erősen kiemelkedő, konvex orrhát, lapos vagy enyhén domború tarkó, sötét vagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín a jellemző. E típus jelentős mértékben kötődik a Duna-Tisza közéhez, a legnagyobb arányban 14,1 %-ban a kiskunoknál volt kimutatható. Gyakori a turaniddal kevert formája (40. kép). Az általam vizsgált kárpát-medencei népek közül a hercegszántói sokácoknál és a Baja környéki bunyevácoknál feltűnően gyakori, az előbbieknél 15,2 %-ban, az utóbbiaknál 11,3 %-ban volt észlelhető. A klasszikus keletbalti típusra (29. kép) a közepes termet, brachycephalia (rövid fejjelző), széles, alacsony arc mellett euryprosopia (széles arcjelző), enyhén lapos járomcsont, rövid, a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv orrhát, enyhén domború tarkó, sötétkék vagy szürke szemszín és átmenetinek nevezett sötétszőke (M-O) hajszín a jellemző, de az e típusba sorolt magyarok nagy többségénél a hajszín barna. A 30. képpel a klasszikus keletbaltival azonos arányban észlelhető, erősen lapponoid jellegű változata látható, az erősen cromagnoid jellegű változat előfordulása 1,0 %, az őslakos eredetű magyar népességeknél a keletbalti + turanid kevert forma a leggyakoribb (46. kép). A keletbalti típus aránya észak felől újratelepült helységekben emelkedik, de a legnagyobb mértékben, 14,5 %-ban a palócföldi szlovákoknál volt kimutatható. A keleti mediterrán típuson belül a kaszpi (31-32. kép), pontusi (33. kép) és az iráni változatok voltak kimutathatók. A keleti mediterránok közé sorolt 4,1 % magyar közül 2,5 % áll közel a türkméneknél gyakori kaszpi változathoz. Az utóbbira a magas vagy nagyközepes termet, a fej nagy méretei mellett dolichomesocephalia (hosszú vagy közepes fejjelző), meso-leptoprosopia (közepes vagy keskeny arcjelző), lekerekített járomcsont, a közepesnél erősebben kiemelkedő, konvex vagy egyenes orrhát, erősen domború tarkó, sötét szemszín, sötétbarnafekete hajszín és enyhén barnás bőrszín a jellemző. A keleti mediterrán típus, főleg a kaszpi változat jelentős mértékben kötődik a volt gyepüőr és egyéb katonai feladatokat ellátó népességek leszármazottaihoz. A keleti mediterrán típus a legnagyobb arányban 12,6 %-ban az erdélyi székely-magyaroknál volt meghatározó, ezen belül a kaszpi változat 6,3 %-ban volt kimutatható náluk, de az utóbbi jelentős számban volt észlelhető a besenyő és kun származásúaknái, a csallóközieknél és a gyepüőr eredetű népességek többségénél. A pontusi változat szintén a székelyeknél volt a legnagyobb mértékben, 5,4 %>-ban észlelhető, de előfordulása a kiskunoknál is jelentősen meghaladja az 1, 0 %-os magyar átlagot. Az iráni változatnak nincsenek jelentősebb gyakorisági gócai, leginkább a székelyeknél és kiskunoknál volt meghatározható.