Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata

412 jelentősebb számban azt a turanid változatot, mely e területen is nagyrészt csak később alakult ki, és nem minden vidéken. A markáns pamíri típusra jelenleg a nagyközepes vagy magas termet - 19561988. évi típusstandardjaim (Henkey 1996f) szerint a markáns pamíri típus átlagos termete férfiaknál 168,94 cm, nőknél 157,54 cm -, a fej kis méretei mellett hyperbrachy-brachycephalia (túlrövid-rövid fejjelző), enyhén széles-középszéles, enyhén magas vagy középmagas arc mellett mesoprosopia (közepes arcjelző), lekerekített járomcsont, meredek homlok, közepesnél erősebben kiemelkedő, konvex vagy egyenes orrhát, csőrszerűen befelé és lefelé görbülő orrcsúcs, enyhén domború vagy lapos tarkó, sötét vagy kevert (zöldes) szemszín és barna-fekete hajszín együtt (20-21. kép) csak ritkán észlelhető. Lényegesen gyakoribb a pamiroturanid átmeneti forma (16-19. kép), melynél a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont is frontálisan lapult (előreálló). A Dunántúlon, a Palócföldön és a Felvidéken a pamíri + dinári (44. kép), a Duna-Tisza közén pedig a pamíri + előázsiai kevert alak is eléggé gyakori. A pamíri típusba soroltak méretek szempontjából határozottan elkülöníthetők egy jelentősen gyakoribb csoportra, melynél túlrövid-rövid fejjelző mellett a fej méretei nagyobbak, az arc, valamint az állkapocsszöglet szélesebb és a termet kissé magasabb, továbbá egy másik, kevésbé gyakori csoportra, melynél azonos fejjelző mellett a fej méretei kisebbek, az arc és az állkapocsszöglet keskenyebb és a termet is átlagban némileg kisebb. Az előbbi, a mai magyaroknál is lényegesen nagyobb csoport túlsúlya jellemző a Lipták által a pamíri típusba sorolt honfoglaló koponyákra is, mert ezeknél a fej méreteinek és a járomívszélességnek az átlagai a turanid típusba sorolt honfoglalók átlagaihoz közeliek, egyben lényegesen nagyobbak, mint az összehasonlító adatként közölt, Ginzburg által pamírinak minősített 10-11. századi sarkeli kazár és kazakisztáni uszun koponyáké (Lipták 1955). A Rábaköz egyes helységeiben, főleg Faradon a pamíri típusba soroltak között némileg emelkedik a kisebb fejű, keskenyebb arcú pamíri-pamiroidok gyakorisága és megközelíti a pamiro-turanid forma előfordulását. A pamíri típusba soroltak gyakorisága vizsgálataim szerint őslakos eredetű magyar népességeknél emelkedik. E típusba soroltak főbb gyakorisági gócai: Dunántúl: Zalacséb (25,0 %), Dudar (24,5 %), Őriszentpéter (24,3 %), Darány (23,9 %), Osli (23,1 %), Látrány (22,5 %), Farad (22,2 %), Babócsa (22,1 %), Söjtör (22,0 %), Takácsi (22,0 %), Rábatamási (21,9 %), Egyházasrádóc (21,4 %), Nemesgörzsöny (20,6 %), Mihályi (20,0 %), Vörs (20,0 %). Duna-Tisza köze: Érsekcsanád (22,1 %), Szentkirály (21,3 %), Csongrád (20,1 %). Palócföld: Nádújfalu (21,9 %), Mátraderecske (20,6 %). Tiszántúl: Szamosszeg (31,3 %), Kisújszállás (26,8 %), Döge (24,2 %), Kőröstarcsa (21,7 %), Nyírvasvári (21,4 %).