Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Történelem - Gémes Tünde: Adatok a Kiskun Kerület büntetéstörténetéhez, 1745–1876
397 konkrét utalást a megyei vagy egyéb tömlöcökre, börtönökre. Itt-ott statisztikai adatok felbukkannak, de egyébként ha szó is esik ezekről az intézményekről, csak általánosságokat említenek. A jászkunsági tömlöcökre vonatkozó egyetlen általános előírás az 185l-es szabályozás. 149 A későbbi évtizedekről sem mondható el más. Bár 1862-ben, a Hármas Kerület Jászberényben tartott gyűlésén szóvá tették a börtönöknél észlelt hiányosságokat, szabálytalanságokat, és változtatást sürgettek. Ezek röviden így foglalhatók össze: A börtönhelyiségek sok helyen elhanyagoltak, nincs szellőzés, nem cserélnek friss szalmát, a súlyos cselekményt elkövetetteket, a szabályok ellenére nem küldik állami fegyintézetbe, a vizsgálati foglyok törvénytelenségeknek vannak kitéve, a rabokat nem nyírják rendszeresen. Maguk a börtönépületek jó állapotban vannak, kivétel a félegyházi, de ennek javítása folyamatban van. Szükséges mielőbb börtönrendtartásokat életbe léptetni. 150 A kiegyezés körüli időszak börtönreformra irányuló igyekezete során több felmérés készült az országban. Ennek konkrét nyomát a félegyházi börtönnel kapcsolatban is sikerült felfedezni. Réső Ensel Sándor és Tauffer Emil 1866-ban írt körlevele Félegyházára is eljutott. 151 A fogházrendszerekről készítendő munkájukhoz kértek adatokat a megyék, szabad kerületek, szabad királyi városok börtöneinek működéséről, így a félegyháziról is. A kérdőívre adott válaszlevél fogalmazványa bőséges információval szolgált. 5 A félegyházi kerületi börtön a 19. század második felében átmenetet képviselt a polgári börtön felé. A tömlöcnél már humánusabb és rendezettebb, de az emberi méltóságot gyakran megcsúfoló módszerek még nem tűntek el. Javító - nevelő célok nem jöhettek szóba, rendszeres munkáltatásra nem volt lehetőség. A Jászkun Kerület kiváltságos helyzetének teljes megszűnését követően a fogházat nem számolták fel, az tovább működött, de már többé nem kerületi börtönként. 149 PALUGYAY Imre 1854. III. köt. 94 -98. 150 BKML. Kf. It. K. Kap. ir. I. 143./1862. 151 BKML. Kf. lt. K. Ker. tü.ir. 336. érk. ápr.19./ 1866. 152 и.о.
