Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Salánki Szilárd: Bicska- és késjátékok Kecskeméten és környékén
337 kérdésre, hogy hány különböző játékot tudnak, hanem írják le a játék nevét is, ha tudják, vagy röviden vázolják a játékot. Összesen huszonnégy fiatal válaszolt így a kérdőívre. Többségük játszotta is ezeket a játékokat. Mindössze hárman nyilatkoztak úgy, hogy csak látták vagy hallottak róla. (Lásd 3. táblázat.) 3. táblázat: A bicska- és késjátékokat megnevező válaszadók életkor és lakóhely szerinti megoszlása (fő) belváros külváros környező település összesen 10-14 év 3 1 4 15-19 év 4 4 2 10 20-24 év 1 6 3 10 60-80 év 2 4 4 10 összesen 10 14 10 34 A fiatalok által így kibővített válaszokat összehasonlítottam az idős adatközlők válaszaival. A következőket tapasztaltam: körülbelül ugyanannyian ismertek ilyen típusú játékokat mindkét korosztályban. A fiatalok többsége azonban késsel ismeri ezeket a játékokat, míg az idősebbek nagyon ritkán említették meg a kést. A játékváltozatok közül a célbadobás az, melyet mindegyik megkérdezett korosztályban ismertek. (Lásd 4. táblázatot.) Ennél a játéknál különböző fajta dobásmódokat is megemlítettek adatközlőim. Mivel egy-egy játékos csak egy dobásmódot használt, ezért ez még a célbadobás változathoz tartozik, de a dudellázás motívumait is magán hordozza. A célbadobásnál — ha földbe dobták a bicskát — négy különböző dobásmódot említettek meg. 1. A bicska nyelét fogták és egyszerű lendítéssel vágták a földbe. 2. A bicska pengéjének hegyét fogták és pörgetve állították a földbe. 3. A nyitott tenyérbe helyezték a bicskát az ujjak vonalára merőlegesen, és fordítással vágták a földbe. 4. Homlokukra helyezték a bicskát, úgy hogy felfelé állt a hegye. Úgy pöccintették, hogy leesés közben pörögjön és végül beleálljon a földbe. Ha a cél nem a föld volt (hanem például kerítés, fa dereka), akkor csak az első két fajta dobásmódot használták. Főleg a homlokra helyezett bicskából feltételezhető, hogy ezen a vidéken is ismerhették régebben a dudellázást. Ezt a következtetést támasztja alá az is, hogy Nóvák László a három várost bemutató könyvében a pásztorok játékai között megemlíti a bicskavetőt 30 is, mely szintén a dudellázás változatba sorolható. Új elemként lépett be a fiataloknál a feszítő, melyet az idősek nem is említettek. Az általam áttanulmányozott szakirodalomban is csak az elmúlt néhány évben írták le a játéknak ezen változatát. Kutatásaim szerint г. feszítőt nem csak NÓVÁK László 1986. 374-375. p.
