Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Régészet, éremtan - V. Székely György: 16. századi éremlelet Pálmonostoráról (A tallérforgalom első évtizedei Magyarországon)

28 viszonyaira az adóösszeírások feljegyzései alapján lehet következtetni. Az alig közepesnek mondható növénytermesztés mellett az adatok jelentős mértékű állattartásról (juh és szarvasmarha) tanúskodnak, ami az itt élők legfontosabb jövedelemforrása lehetett.

86 A 16. század közepétől a Duna-Tisza közi és általában az alföldi falvak és mezővárosok legfontosabb exportcikke az elpusztult falvak lakatlanná vált területén nevelt nagyszámú szarvasmarha volt.

87 A birtokba vett vagy bérelt pusztákon fellendülő külterjes nagyállat tenyésztés nagyban hozzájárult az ezen a vidéken élők gazdasági erejének és teherbíró képességének megőrzéséhez. A Duna-Tisza közén és az Alföld más területein nevelt és a főleg nyugat-európai piacokra szánt szarvasmarha

88 ellenértékeként a közvetítő kereskedelem révén jelentős mennyiségű értékpénz, így többek között ezüsttallér került a hódoltsági területre és ezzel a magyarországi pénzforgalomba. Úgy véljük, hogy elsősorban ezzel magyarázható a pálmonostori és az ehhez hasonló, elsősorban hódoltsági tallérleletek veretei többségének eredete. A pálmonostori lelet összetétele, értéke, a feltételezett lelőhely környékének fentebb vázolt története alapján joggal valószínűsíthető, hogy a lelet egykori tulajdonosának és elrejtőjének személyében helyi lakost, valamelyik közeli település, esetleg a szomszédos Ferencszállás falu vagyonosabb lakóját kell keresnünk.

89 Nem kizárt, hogy az elrejtett lelet csak a pillanatnyilag meglévő készpénzét jelenti és vagyonának többi része áruban (élőállat, termény), ékszerben vagy más nemesfém tárgyakban volt, sőt másnak kölcsönadott pénze is lehetett. Az elrejtő személyének ismeretlensége és az igen hézagos történeti adatok miatt az elrejtés konkrét oka ma már nem állapítható meg. Az 1568-ban megkötött drinápolyi béke a hódoltság lakosainak egy időre nyugalmat teremtett, de a korszak zavaros közállapotai, a személyi és vagyonbiztonság hiánya, a török hódítók és a végvári magyar katonák sarcolása, rajtaütése, garázdálkodása mindennapos volt. A gyors menekülésre kényszerült, rabságba hurcolt vagy járvány áldozatául esett lakosoknak gyakran nem volt többé lehetősége a földbe elásott, elrejtett készpénzének, értéktárgyainak újbóli megkeresésére, amit a felszínre kerülő nagyszámú 16. századi pénzlelet bizonyít. Ezek sorába tartozik a most ismertetett pálmonostori lelet is.

90 Uo. 250-251. MÉSZÁROS László 1979. 90-93.; SZAKÁLY Ferenc 1983. 574., 580., 586-590., 597-601. EMBER Győző 1988. 709. Hasonló megállapításra jutott Parádi Nándor is a középkori pénzleletes cserépedényekben talált készpénzmennyiségek vizsgálata alapján: PARÁDI Nándor 1963. 219-221. A kéziratot Tóth Csaba lektorálta, hasznos tanácsait ezúton is köszönöm. A térképvázlatot Janzsó Marianna, a fényképfelvételeket Kiss Béla készítette. Fogadják érte mindannyian hálás köszönetemet.