Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Néprajz - Bárth János: A Kalocsai Sárköz fogalma

234 A történeti adottságok ugyancsak az egységgé formálódás és a környezettől való elkülönülés irányába hatottak. Két fontos történeti körülmény vált meghatározóvá, nevezetesen a közigazgatási hovatartozás és az úrbéri hovatartozás tényezője. A Kalocsai Sárköz az újkorban Pest-Pilis-Solt vármegye elkeskenyedő, elhegyesedő déli nyúlványának számított. A vármegyei hovatartozás egységformáló és környezettől elkülönítő szerepe a történeti tájak formálódásában általában nem lehet kétséges. Nem az a Kalocsai Sárköz esetében sem. Az úrbéri hovatartozás a vármegyei hovatartozáshoz hasonlóan az egység formálódását és a környezettől való elkülönülés erősödését serkentette. A Kalocsai Sárköz területe az újkorban nagyjából

87 egybeesett a feudális értelemben vett kalocsai érseki uradalom területével. A közös uradalom, a közös földesúr, az úrbéri viszony esetleges különbözőségei ellenére is, meghatározó szerepű történelmi adottságot, kitörölhetetlen nyomú sorsközösséget jelentett a táj különböző eredetű lakosai számára. A Pest megyeiség és az érseki uradalomhoz való kötődés együttesen formálta az Örjéggel koszorúzott árvízjárta Kalocsai Sárközt, XVIII. századi szóhasználattal élve, valóságos "Sárközi tartománnyá". A "nagyjából" kifejezés oka: Csávoly és Kecel falu, valamint Kéles, Csala, Acs, Ökördi puszták "kilógtak" a Kalocsai Sárköz területéből. A Kalocsai Sárközben fekvő Ordas, Bátya, Fájsz falvak pedig nem tartoztak a kalocsai érseki uradalomhoz. - 1832-1835 közötti években megalakult és a kalocsai érseki uradalomból kivált a kalocsai főkáptalani uradalom. Falvai: Kecel, Császártöltés, Géderlak, Szentbenedek, Dusnok, Úszód.