Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Bárth János: A Kalocsai Sárköz fogalma
229 Mária, jó Anyánk, andocsi szép rózsa, Kalocsának kincse, Sárköz szép virága. Sok száz évig voltál Kalocsának éke, Sárközjó népének minden reménysége. 7Ó Az Őrjegen kívül eső homokvidékek lakói: a jánoshalmaiak, a halasiak, a keceliek Kalocsa tájékát a XX. század első felében is Sárköznek ismerték. A Kalocsa környékéről hozzájuk érkezőket: a foktői hagymaárusokat, az uszódi szőlővásárlókat, a szőlő alá forgató homokmégyieket sárközieknek nevezték. Aki közülük ment el részesaratást, cséplést végezni az Orjeg és a Duna közt fekvő területre, arra azt mondták, hogy a Sárközben keresi a kenyérnek való búzát. A homokhátságiak a kalocsai szállások díszes viseletű asszonyait a hajósi szentbúcsúban megcsodálták. Ha a búcsúban, vagy a búcsú után otthon beszéltek róluk, a sárközi pota megnevezéssel illették őket. 78 Még a távoli kunszentmiklósiak és más felső-kiskunságiak is, ha gabonát vittek a híres uszódi, szentbenedeki, géderlaki hajómalmokba, azt mondták: őrletni megyünk a Sárközbe. 79 PETHŐ Lénárd 1929. 127. - U.itt (128-129.) szerepel még egy Mária-ének, amely a Kalocsa-környéki síkságot Sárköznek nevezi. Ezt az éneket Rosty Kálmán (1832-1905) kalocsai jezsuita költő-tanár írta. A Jánoshalma északi határrészének számító lllancs tanyavilágában nevelkedvén, a XX. század közepének időszakából sok személyes emlékem van a Kalocsa környékiek sárközi megnevezéséről. Az 1940-es évek legvégén és az 1950-es években, gyerekkoromban, még magam is láttam fokhagymával megrakott sátoros kocsikat amint Kalocsa tájáról Jánoshalma felé zötyögtek a rázós kövesúton. Szegedi eredetű, de a halasi földeken nevelkedett anyai öregapám, a búcsú-előénekes Rózsa Balázs, ha ilyenkor éppen vele voltam, oktatás gyanánt rendszerint megjegyezte: "Foktűiek. Sárközi hajmások, mennek a Jankai vásárba". Apai öregapám, Bárth Antal pedig szüret táján időnként némi aggodalommal kémlelgette a messzeséget nyugat felé, mondván, "Nem torn, gyünnek-ё az idén szöllőt vënni a sárköziek". Ilyenkor legtöbbször öregedő uszódi katonacimborájára gondolt, akivel együtt szolgált az első világháború frontjain, és aki azóta néhány fajszi ismerőshöz hasonlóan jónéhányszor elkocsizott már az illaricsi Bárth-tanyáig, hogy ott az előző évi termés maradék levét kortyolgatva, élénk emlék-idézés közepette, jó homoki szőlőt vásároljon a téli innivaló készítéséhez. - Az 1930-as években Illancsban szőlő alá forgató homokmégyi munkások, akiknek fő pihenőhelye apai öregapám tanyája és pincéje volt, rengeteg történetet hagytak maguk után. Ezeket a történeteket gyerekként az 1950-es években számtalanszor hallottam. - A halasiak és a Kalocsa környéki sárköziek nagy hagyományú termékcseréjére: JANÓ Ákos 1965. 75. - A keceliek és a sárköziek árucsere kapcsolatára, valamint sárközi pota férfiak keceli szőlő alá forgtására: ÉGETŐ Melinda 1984. 580., 617., - Pota kubikusok keceli halastóásására: BÁRTH János 1984. 729. 1 VÖ.: BÁRTH János 1973. 568. A Kunszentmiklóson nevelkedett Tálasi István többször elmondott néprajzi adatközlése. Leírt változata: (kiegészítve a felső kiskunságiak "Sárközségben" végeztetett kenderáztatásával) TÁLASI István 1977. 118.
