Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Régészet, éremtan - Gallina Zsolt–Hajdrik Gabriella: 10–11. századi temetőrészlet Homokmégy–Székesen

159 pillangó alakú ezüstveret helyezkedett el. A veretes ing vagy más felsőruha záródását a bal kulcscsontnál található öntött bronz fülesgomb biztosította. A veretek ruhára való felerősítését a hátoldalukon levő két kis ráhajlított bronzfül biztosította. A kerek veretek néhány darabján letörött a fül, itt a felerősítést (felvarrást) a fül mellé fúrt lyuk segítségével oldották meg.

41 A felerősítés úgy történhetett, hogy az egyenes állapotban levő hegyes füleket átszúrták a finom anyagú ruhán és annak a visszahajlított szélén vagy a belsejére varrott textilpánton. Ezután a füleket ellenkező oldalra hajlították. ~ Ez elég biztosítékot jelentett a véreteknek és felvarrásra vagy felfűzésre nem feltétlenül volt szükség. 43 A véreteket ugyanakkor egyenként fel is varrhatták. Erre utalhat a néhány sérült vereten levő - minden bizonnyal a felvarrás célját szolgáló - lyuk (bár az is lehetséges, hogy csak e sérült, bizonytalan helyzetű véreteket varrták fel így). Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy a véreteket a belső oldalon - egy pánt segítségével - felfűzték egy cérnára és erre erősítették őket.

44 Az idős nőt feltehetően leány kori veretes ingében temették el, amelyre a veretek hosszú használata (sérülés, pótlás) utal. Bár a veretes ingeket igen ritkán hordhatták, mivel nem volt alkalmas mosásra, faggyúba mártva zsírozták.

45 A véreteket még a 10. század első felében készíthették. A sírból előkerült egyéb mellékletek (nagy méretű sima hajkarika, hegyesedő végű, kerek átmetszetű karperecek, egymásra fekvő végű gyűrű és a dudoros fejű ezüstgyűrű) és a hosszú használat alapján a 72. sírban nyugvó halottat a 10. század második felében temethették el. A 75. sírban egy többféle funkciójú négyzet alakú átlyukasztott közepű ezüstveret helyezkedett el a legalsó csigolya fölött (VIII. t.). Az előlappal lefelé néző veretet a négy sarkán levő diagonal is helyzetű fúl segítségével rögzítették. A veret mellett két öntött bronz fülesgomb található, amelyek környékén szövetmaradványt figyeltünk meg. Ezek alapján a veretek nem bőrövre, hanem textilövre vagy vászontarsolyra, esetleg felsőruhára voltak erősítve. Ha lefelé fordított vászontarsolyra volt felerősítve, akkor annak záródását a két fülesgomb is Hasonló veretet találtak Püspökladány-Eperjesvölgy 17. sírjában, amelyet Nepper Ibolya a lélekhit tárgyi emlékei közé sorol (NEPPER Ibolya 1996. 246.). Hajdúdorog-Gyúlás 25. sírjában pillangó alakú veretek díszítették az ingnyakat (FODOR István 1996. 230-231.). Hasonló sokáig használt, letörött fülű, utólagosan átfúrt véreteket ismerünk Várfalváról, Csongrád-Mámai dűlőből és Szegvár-Oromdülő 426. sírjából (BENDE Lívia-LŐRINCZY Gábor 1997. 230-231.). A finom anyagú szövet visszahajtásának szokását vagy textilpánt alkalmazását már több esetben megfigyelték. (KÜRTI Béla 1980. 21., 28. j., - BENDE Lívia-LŐRINCZY Gábor 1997. 231-232.). BENDE Lívia-LŐRINCZY Gábor 1997. 232. így erősítették fel a madarasi temető 6. sírjában (KŐHEGYI Mihály -KNOTIK 1982. 195-196., és az szegedalgyői temető 42., 72. és 93. sírjában levő véreteket (KÜRTI Béla 1980. 28. j., 1996. 150., 3-4., 6. kép BENDE Lívia-LŐRINCZY Gábor 1997. 231.). DIENES István 1965. 148. Hasonló aranyozott ezüst négyzetes veret került elő Székesfehérvár-Demkóhegyi 10. századi temető 33. sírjából, amelyet öv- vagy kaftánveretnek (BAKAY Kornél 1966-68. 45-75.), illetve a mezőzombor-bálványhegyi X. századi temető 11 sírjából, amelyet övveretnek határoztak meg. Ez utóbbi veret felfüggesztése viszont szegecsekkel történt (MEGAY Géza 1963. 41-48).