Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

137 győztesen: a gyengébb állat segít az erősebbeknek (A félig nyúzott bakkecske), a magyar ember túljár a német eszén, a csavaros eszű cigány nyeri meg a versenyt a katonaságnál, Gergő juhász pedig még Mátyás királyt is megleckézteti, s a székelyek is túljárnak a király eszén. A komikus helyzeteket kiváltó oppozíciók további változata a degradálás: az addig köztiszteletben álló dolgok, a magasabb rendbeli személyek lefokozása. Ez a motívum gyakori a papságot kifigurázó történetekben, melyekben a helyzet erkölcsi visszássága a komikum forrása. (A három vízbe fojtott pap, A pap és az „angyalka", A Szentlélek) Az a komikus motívum is gyakori, melynek során negatív erkölcsi értékű dolgok fokozását pozitív dologként tüntetik fel. (Lustasági verseny, Káromkodási verseny, Hazugság verseny) A komikus helyzetek kialakításának, továbbvitelének és fokozásának gyakori formai eszköze az ismétlés és a fokozás. Itt a nem komikus alaphelyzet sokszor az ismétlés révén válik komikussá: „Beteg vagyok, elmegyek az orvoshoz, mert az is élni akar valamiből... Elmegyek a patikába... mert a patikus is élni akar valamiből... Én bizony be nem veszem, mert én is élni akarok..." A fokozó jellegű halmozások, különösen a képtelenségek, hazugságok fokozása szerepelnek gyakorta a komikus, s a humoros hatás forrásaként. (A sokráncú szoknya, Az állatok sorra felfalják egymást) A humoros alaphangulatot az elbeszélő már a mesekezdéskor igyekszik kialakítani: „Elmentem én Eregre-Beregre, a mesék elejbe. Túl volt, túl, túl, túl - ott, ahol a kurta farkú malac túr..." A mesei nevek sokszor önmagukban is komikus hatást váltanak ki: Ereg-Bereg, Iciklis zsidó, Guruj kutya. A hősök jellegzetes beszéde is gyakorta humoros hatású: a tót, a cigány, a német, a palóc, a zsidó ember beszéde. Természetesen a humor, a komikum sok esetben nézőpont kérdése is. Hasonló a helyzet bizonyos táj szavak stílushatása tekintetében is. A táj szavak többségét a mesemondó ösztönösen használja, nem tudatosan, nem humoros hatás kiváltása érdekében alkalmazza. A hallgatók egy része számára - akik nem az adott nyelvi környezetben élnek - sok esetben ezek a táj szavak is válthatnak ki humoros hatást: komé ('koma'), bellentem ('billentem'), mén ('megy'), kik ('kék'), dévánkozik ('tanakodik'), konferás ('konferanszié'), tepszi ('tepsi'). A humoros és komikus hatást kiváltó igen jellemző stliláris kategória az obszcenitás, a szexuális kétértelműségek, a trágárság. Sok esetben ez is nézőpont kérdése. A paraszti közösség életében nem tekintik durva dolognak e fogalmak köznapi elnevezéseit (mivel nincs irodalmi megfelelője), inkább a valláserkölcsi nevelés hatásaként érzik néha illetlen dolgoknak. E fogalmakkal kapcsolatban gyakorta al-