Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
98 178. Mátyás király és a juhász (Gergő juhász) Volt a kecskeméti pusztába egy juhász. De ez a juhász, olyan tudós volt, hogy tudott deákul, azaz latinul. G 'ergő Juhász volt. Mátyás király hírét vette annak, hogy van egy juhász, a kecskeméti pusztán, aki még deákul is tud beszélni és írni. Felrendelte a Gergő juhászt Mátyás király az őudvarába. A juhász oszt a nyakába terítette a subát, magához, szólította a Guruj nevű kutyáját, oszt ballagott Budára, Mátyás udvarába. Hát, osztan, a kapusok a kutyát nem akarták beengedni a juhásszal. - Hát, jól van... - azt mondja - én nem bánom, de a kutyámat megőrizzétek, akármi lesz is! Ha nem engeditek be a palotába, akkor terátok bízom! Meg is őrizték a portások a kutyáját. Foment oszt a Gergő juhász Mátyás királyhoz. Lejelentette, hogy ő megjelent a parancsára. - Jól van, Gergő! - azt mondja - gyere, megmutatom a szobáimat! Mátyás királynak kilencvenkilenc bebútorozott, gyönyörű szobája vót a palotába. Aranyos kilincsek, aranyozott ajtók, ablakok... Végigballagtak. Nézte a juhász. Amikor végigértek: - No, mit szólsz ehhez, Gergő? Ehhö a szobákho: Azt mondja a juhász: - Szép, szép... - azt mondja -, de ennél egy márciusi eső többet ér... Ejnye, hát megharagudott a király, hogy csak így leértékeli az őkilencvenkilenc aranyos szobáját — egy márciusi eső... Kérdi oszt a juhásztól: - Hát, magyarázatot kérek! Miért ér az olyan keveset? - Miért ér? - azt mondja - Hát, a márciusi eső az egész, nemzetnek a kenyerét biztosítja, ezt meg egy ember bitorolja. Igazat adott neki Mátyás király. - De még - azt mondja -, megtréfálom én a Gergőt! - elhatározta a király. Másnap délre összehívta Mátyás király az urakat, nagy vendégséget csapott. Köztük a Gergő juhász is. Mátyás király megparancsolta a szakácsoknak, hogy a legjobb ételt főzzék, de a juhásznak a terítéknél kanál ne legyen! Ahogy főterítenek, kanalat nem adnak a juhásznak. Mátyás király maga mellé ültette Gergő juhászt. Főtálaltak. Mindenkit megkínált a király, hogy egyen, fogyassza, finom leves... Szedtek is, mert merőkanál volt, csak evőkanala nem volt a juhásznak. Mátyás király már észrevette, hogy Gergőnek nincs kanala. Azt mondta, hogy: - Huncut ember, aki ezt a jó levest meg nem eszi! A többiek már ették a levest. Ott volt egy nagy kenyér az. asztalon. A juhász elővette a bicskáját, levágta a kenyér haját, kiformálta, kanalat csinált belőle,
