Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

95 Következett a vasárnap. Mondja az anyja a lánynak, hogy: - Maca, ha gyün véletlenül a Pista, ne másszál máfel áfára, mert meglátja a bugyidat. Jól van, hát ezt a Maca tudomásul vette. Tényleg gyiitt vasárnap délután a Pista. Hát, csak szerettek a szőlőbe menni, cseresznyefára mászni... Elszaladt a Maca a szőlőbe, oszt levette a bugyiját ott a szőlőtőkénél, oszt ment vissza, fel áfára, bugyi nélkül. Fenn volt a fának a hegyin, a Pista tartotta a kalapját, oszt dobálta bele a cseresznyét, a legszebbeket... Az öregasszony odabentről látta, hogy Maca má megint a fa tetején van. Pistának dobálja a cseresznyét. Mérges volt az öregasszony: - Hát, má mégis, hát nem érte föl ésszel... Még akkor az anyja nem tudta, hogy nincs rajta bugyi. Elment a Pista este. Mondja ám az anyuka a lányának, hogy: - Te, nem szegy elled el magad?! Mér mentél fel a fára? Meglátta a Pista a bugyidat! Azt mondja: - Azt nem látta meg! - Hogyhogy nem látta meg? Hát alád lát... ! - Nem - azt mondja -, mert eldugtam a szőlőtőkébe! 174. A vonaton Odaült a pasas egy nő mellé a vonaton. Össze kezdtek melegedni, osztón megkéri a pasas, hogy legyenek jóba. De hogy? A vonaton? Hát, a nő először tiltakozott, hogy mit képzel, mit képzel, aztán otthagyta a pasas az asszonyt. De utána az asszony azt gondolta, hogy csak jó volna, mert ötszáz forintot, jó pénzt ígért neki a koma. Akkor az asszony elgondolkozott, hogy milyen jó volna az az ötszáz forint, amúgy meg abba őúgyse halna bele... Elment, megkereste a komát. - Hogy mit ígért nekem az előbb ? - Hát ötszáz forintot, csak egyszer hagyja magát megkoppintani... - Jól van - azt mondja -, mostmár megengedem. Odaálltak a vonatajtóba, oszt akkor mondta az asszony, hogy most má lehet. Azt monja a koma: - Tunnám én... ! - De hát mé nem akkor? De mindég azt hajtotta a pasas, hogy „ tunnám én ". Végül kinyögte, hogy nincs rá ötszáz forintja. Azt mondja az asszony: - Adok én, csak gyerünk bele!