Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

91 Most már csak őmagát kellett rendbe hozni, hogyha jön Szent Péter, akkor ő is rendbe legyen. Körülkapta magát a nagylány, de nem nagyon kellett annak öltözni, mert szép volt az úgyis. Alkonyodott má, egyszer gyün hozzá egy idegen ember, egy szabadságos katona. Körösztül a nagy pusztán, azt a tanyát tűzte ki a szabadságos katona, hogy ott kér szállást. A lány fogadta a katonát, de mondja a katona, hogy ő szabadságra gyön, de má napok óta gyalogol, szeretne valahol éjjeli szállást kérni. Jószívű volt a lány, megsajnálta a katonát, azt mondja: - Vitéz úr! Nagyon szívesen adnék én szállást - azt mondja -, de hát ilyen baj van, hogy pont ma estére gyün Szent Péter látogatóba. Hát, mit szól Szent Péter, ha én katonának adok szállást? Nem, nem adhatok. Ne haragudjon, vitéz úr, nem adhatok. Hát, megértette a katona. - Jól van, akkor jó éjszakát, megyek tovább. Hát, kiment a katona a tanya mögé, megkerülte a tanyát, ott volt, ugye, a szalma. Hát, azt mondja a katona: -Az úristenit, hát Szent Pétert még én se láttam soha, én megfogom lesni Szent Pétert..., hogy milyen koma ez... Fölmászott a szalmaboglya tetejére a katona, hátulról, oszt majd ha jő Szent Péter, őmeglesi... Úgyis meglesi! Hát, vár a lány odafent. Azt hitte, hogy a katona már elment. Nyugodtan vár, vár... Nyolc óra... kilenc óra... nem gyün Szent Péter. Egyszercsak gyün ám Szent Péter a csuhába! Na, bot a kézibe, jó vasalt csuha. Hát, köszönt szépen jó estét. Kérdi Szent Péter, hogy itt lakik-e ez és ez a szent életű lány, akit az Isten parancsára jövök meglátogatni. - Hát, én vagyok az - mondja a lány -, tessék begyünni! Behívta Szent Pétert, vesse le a csuhát, foglaljon helyet, oszt fogadja el ezt a szerény vacsorát. Szent Péter el is fogadta. Azt mondta, hogy elfogadja a vacsorát, de csak úgy, hogy vele vacsorázik a lány. Hát jó, ő is éhes vót mán. Összeültek egy lócára, fönt a sarokba, eszegették a levest, ették a pörköltet, a süteményt. Egyszer csak előkerül a bor is, oszt iszogattak. A lány mellette ült. Átölelte a nagylányt Szent Péter, de az a fiatal pap vót csak... Azt mondja neki Szent Péter: - Fiacskám, ezeket minek hívják itt, a Földön? - ahogy masszírozta a lányt Szent Péter. Mondja a lány, hogy: - Hát, ezek a csöcseim. - Jaj, fiam, de csúnya beszéd! Nagyon csúnya... Ezt nem szabad mondani se... Tudod, mik ezek a Mennybe ? Hát, őnem tudja. - Ezek az üdvösségnek a szent aranyalmái!