Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

87 Hát, levette a komraajtót az ember, oszt vitte a felesége után a sötétbe. Mentek, mendegéltek, dűlőúton haladtak... egyszer hátranéz az asszony - hát, a gyerek cipeli a béléses deszkaajtót. - Hát - azt mondja -, ezt mér hozod? - Hát, azt mondtad, hogy hozzad az ajtót... - Hát, ha má hoztad eddig, akkor má ne hagyd itt, hozzad... Vitték az ajtót, vitték... Az eső kezdett esegetni. Az útárok meg olyan vót, hogy mán jócskán sok eső vót, de még az árokba nem sok vót. Egy döglött kutyát bedobott valaki, az eső is esett, meg mán romlandóban is vót a kutya, a fogai ki voltak vicsorítva... De mán virradt. - Jaj, ez veszett kutya! De vicsorít... ! Ez minket megharap! Eltanálta... De az asszony se volt sokkal különb, mint az ura, odadobja majd neki a sült tyúkot, míg az oszt eszi, ők elmennek békébe... Oda is dobta a sült tyúkot, oszt elballagtak mellette. Ahogy mennek, mindig jobban esett az eső... Hát, az útkaparó meg, ahogy a vizet engedgeti ott lefele az úttestrü, kis csatornákat ásott a gyalogútrú. Jócskán folyt azon a kis csatornán a víz. Az asszony meg: - Jaj, hát itt folyó van! Jaj, hát itt folyó van! Hogy megyünk át ezen a folyón?! Eltanálta, hogy a rostélyos kalácsot keresztül tette a csatornán, oszt azon átgyalogoltak minden baj nélkül. No, elmúlt az eső is mán, meg az út is jobbra vált. Mentek, ballagásztak... Egész nap mentek. Estefelé beértek egy erdőbe. Az erdőn keresztül vezetett egy dűlőút. - Hát, meg kéne aludni, meg kéne aludni... Mert mán fáradtak, tegnap éjszaka sem aludtak, meg ma egész nap esős időbe gyalogoltak. Hogy kék megaludni, hogy se vadállat, se bogár, se útonálló őket ne zavarhassa? Most lenne a nászéjszaka... Volt egy nagyon nagy, lombos nyárfa a dűlőút mellett, az erdő szélén. Eltanálták, hogy oda fölteszik az ajtót. - Milyen jó, hogy hoztuk az ajtót! Oda fölkocmorognak, azon kényelmesen megalszanak, őket nem zavarja senki. Jó erős volt mán a fiatalember, fölnyilázták a nagy ajtót a nyárfára. Hát, le is feküdtek, el is aludtak... Közben az éjszaka a betyárok loptak egy ökröt a faluból. Oszt éppen ezt a nyárfát nézték ki, hogy az alatt a nyárfa alatt megsütik az ökröt nyárson. Tüzet raktak, oszt megnyúzták, fölkötötték a nyársra... sütögették a betyárok az ökröt ott a nyárfa alatt. Órájuk meg jó meleg volt, a fiatal pár ott fenn volt az ajtón. Az történt, hogy az új emberre ráérkezett a szapora. Súgja a felesé gének, hogy „baj" van, ... „nagy „baj" is meg „kicsi" is...