Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

76 A TRÉFÁS NÉPI EPIKA ALKOTÁSAI KISKUNFÉLEGYHÁZÁN A tréfás népi elbeszéléseket igen nagy műfaji gazdagság jellemzi. Számos alkotás pedig több alműfaj sajátosságait is magán viselheti. A tréfás népi elbeszélések közé sorolhatók a tréfák, a trufák, az anekdoták, a formulamesék, a csalimesék, a hazugságmesék, a rátótiádák (falucsúfoló mesék), s a legújabb keletű vicc is. Ezeken kívül számos mesei alműfaj tartalmazhat humoroskomikus elemeket, s az „igaz" történetek között is sok vidám történet található. A tréfás népi elbeszélések mesélési alkalmai igen sokfélék voltak Félegyházán. Családon belül a szülők, nagyszülők gyakran meséltek a gyerekek kedvéért és egymás szórakoztatására olyan közös munkaalmakkor, melyek nem voltak túlságosan zajosak: kukoricamorzsolás, krumplicsírázás, babfejtés, kapálás közben. A parasztcsaládokban lámpaoltás után ritkán meséltek, akkor már pihent mindenki. A rokonokkal, ismerősökkel együtt végzett munkák közül szőlőkötözés közben volt szokás mesélni, a szüretkor énekeltek. A fonóházban is sokszor inkább énekeltek, mert a munka zajjal járt, s nem hallotta volna mindenki az elbeszélést. A gyerekek gyakorta meséltek egymásnak, ha közösen végeztek munkát (különösen az aprójószág őrzése közben), vagy egymás szórakoztatására játék közben. A férfiak közös munkái során - ekekapálás, pásztorkodás közben - elsősorban „pikáns", azaz pajkos és erotikus meséken szórakoztak. Ugyancsak vidám mesélés folyt a malomban, az őrlésre való várakozás idején, ahol asszonyok-férfiak egyaránt tréfálkoztak. Az utazás is jó alkalom volt a szórakozásra, viccelődésre. A vásárra menet vidám történeteket meséltek, találós kérdéseket adtak fel egymásnak. A búcsújáráskor csak visszafelé jövet volt megengedett az efféle beszéd. Vasárnap délutánonként a tanyaszomszédok együtt kiültek a „gyöpre", megbeszélték a világ dolgait, tréfálkoztak egymással. Félegyházán napjainkban is élő hagyomány a mesemondás, az anekdotázó tréfálkozás. ÁLLATMESÉK Az állatmesék műfaji csoportjába azok a mesék sorolhatók, melyekben „az állatok az emberrel egyenrangú módon gondolkodnak, beszélnek és cselekednek, anélkül, hogy ezáltal akár a mese ember-szereplőiben, akár elmondójában vagy hallgatóiban a csoda érzetét keltenék." 7 Kovács Ágnes - Benedek Katalin, 1983. 19. p.