Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Merk Zsuzsa: A katolikus egyház és a bukovinai székely telepítés a Délvidéken (1941–1944)

55 elhelyezem, mert a szó teljes értelmében nincs még olyan tartózkodási hely sem a pap számára, amilyent a többi telepen kierőszakoltunk. Ezért nincs is a telepen helyben lakó lelkész (pedig több mint ezer hívő lakik ott), hanem az onnan 22 km-re fekvő Újvidék városából jár ki egy ferences atya, aki egy-egy lelkipásztori kiszállás alkalmával 44 km-t kénytelen megtenni, hogy a hitoktatást ellássa, istentiszteletet tartson, szentségeket szolgáltasson ki, vagy temessen. Ilyen lelkipásztori kiszállásra mindennap sor kerül." Az Érseki Leváltár anyagában találtunk olyan leveleket is, melyekben maguk a székelyek fogalmazzák meg, hogy élik meg mindennapjaikban azokat a gondokat, melyek a hivatalos iratokban megjelennek. Egy 1943. január 20-án kelt, majd két évvel a telepítés után írott levélből idézünk: „Bukovinában a lelkészünk állandóan helyben volt, nem éreztünk ezen téren hiányt. Nyugodtabban várták szüleink a halált, mint itt várható lesz. A vallásos székely népnek azzal a tudattal kell itten utolsó óráit leélni, hogy a halotti szentségeket fel sem veheti. [...] Községünkben templom nincsen. Vasárnapi misénk az iskolaépület tornatermében folyik le. Ez a tornaterem csak ideiglenesen van erre a célra átengedve. A szerbektől templom nem maradt a telepen. [...] Anyagi erőnk még hosszú évek múlva sem lesz meg ahhoz, hogy felépíthessük óhajtva várt templomunkat. Legnehezebben templomunktól váltunk meg az előző lakóhelyünkön, mintha éreztük volna, hogy itt az Isten házában hiányunk lesz. A mise céljára rendelkezésünkre bocsátott tornatermet, amennyire tőlünk tellett feldíszítettük, hogy Isten házához méltó legyen a helyiség, de ez sohasem lesz templom. Falunkat templom nélkül nem látjuk egésznek." A telepítéskor kijelöltek a falvakban templomnak és paplaknak földterületet, de az építés költségeit teljes egészében az érsekségnek kellett volna állnia. A telepesek gyenge anyagi körülmények miatt nem voltak terhelhetők egyházközségi adóval, sem párbérrel, illetve stólával, amivel lelkészük eltartásához, templomépítéshez hozzá tudtak volna járulni. A ránk maradt iratanyagból az derült ki, hogy a magyar kormány nem tanúsított megértést az egyház gondjai iránt, mint Ijjas József írta: „Bonczos telepítési kormánybiztos úr [...] Újvidéken értekezletet tartott a telepesek ügyében. Erre meghívta a főispánokat, alispánokat, polgármestereket és főszolgabírókat és a tanfelügyelőséget; csak az egyházat felejtette ki." A kalocsai érsekek, Zichy Gyula, Glattfelder Gyula majd Grősz József többször fordultak a miniszterelnökséghez, a Telepítési Kormánybiztossághoz, s helyzetfeltáró jelentéseikre nem, vagy csak nagyon késedelmesen kaptak választ, ami legtöbbször nem tartalmazott mást, mint hogy a kérdést napirenden tartják, de a valóságban alábecsülték a megoldásra váró feladatok 44 KÉL Generalia 428/1944. 45 KÉL Hadiknépe közs. ir. 771/1943. 46 KÉL Generalia 2931/1942.; 8050/1942. 47 KÉL Bácsandrásfalva közs. ir. 6059/1941.