Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Merk Zsuzsa: A katolikus egyház és a bukovinai székely telepítés a Délvidéken (1941–1944)

51 vagyunk tanúi az 1945-ös Baranyába, Tolnába, Bács-Kiskun megyébe történt letelepedésükkor, hiszen szétszóródásuk miatt igyekeztek megkeresni rokonaikat. A székely telepek területi elhelyezkedésének tisztázása mellett felmérték, mint látjuk a telepítés befejezése után, valamint 1942-ben a lakosság számát. A falvak népessége igencsak eltérő nagyságú, s emellett a szétszórt telepítés miatt nem volt megoldható, hogy mindegyiket helyben lakó lelkipásztorral tudják ellátni. A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye papképzése természetesen a Trianonnal megcsonkított terület ellátására irányult, s 26 katolikus székely településre kellett volna igen rövid időn belül papot biztosítani. Nehezítette a kalocsai érsekség helyzetét az is, hogy az 5 bukovinai faluban szolgálatot teljesítő katolikus papok közül mindössze kettő - Németh Kálmán józseffalvi és Sebestyén Antal hadikfalvi plébános követhette híveit a Bácskába. Demse Péter andrásfalvi káplánnak a jasi püspök megtiltotta a kitelepedést, mondván: „én neveltettem, és a jasi egyházmegye számára és nem Magyarország számára."" Elekes Dénes istensegítsi és fogadjisteni plébánost, valamint László Antal hadikfalvi káplánt - Bonczos Miklós hazatelepítési kormánybiztos kérésére - moldvai csángó falukba helyezték, ide került Demse Péter is. Feladatuk az lett volna, hogy a csángók között agitáljanak, s bírjanak rá minél többeket a magyarországi áttelepedésre." Németh Kálmán egy segítségért kiáltó levelében a következőket írta a kalocsai érseknek: „Ne hagyjanak el minket! Bukovinában 5 faluegység voltunk és most lett belőlünk 32. Úgy sírnak papért, úgy sírnak templomért, hogy az kibeszélhetetlen. Mégha mindnyájan itt lehetnénk a volt bukovinai papok. De még ez a kis csapat sem lehet itthon, mivel a m. kir. kormány azt kívánta tőlük, hogy maradjanak kint a moldvai magyarok, a csángók segítségére. Pedig ezek az emberek édeskeveset használhatnak odakint, hiszen árgus szemekkel figyeli őket az oláh szigurancia és a csendőrtábornok. [...] Ha már ők ott semmit sem tehetnek, igazán jobb volna, ha ők is hazajönnének, mielőtt a felfokozott vallási igényekkel élő elárvult bácskai székely népet lelkipásztor hiányában ki nem kezdi a szektáriánus, vagy pedig az ókatolikus."

33 Az adott helyzetben egyetlen megoldás kínálkozott: telepes lelkészi központokat hoztak létre, szám szerint nyolcat , vezetőiket vikáriusokká nevezték ki. Egyegy vikáriához 2-3 telep, mint filiale tartozott. Két székely falut látott el közvetlenül plébánia. (IV. melléklet) Azok a bukovinai papok - Demse Péter, Elekes Dénes, László Antal -, akik nem mehettek a kitelepítéskor híveikkel a Bácskába, 1941 végén érkeztek meg, 30 TIM Adattár 1140.; 1235. 31 TIM Adattár 1585. Demse Péter volt andrásfalvi káplán visszaemlékezése. 32 TIM Adattár 1140.; 1585.; V. Kápolnás Mária 1992. 277-296. 33 KÉL Generalia 6492/1941. 34 KÉL Generalia 1824/1942.