Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bárth János: Migrációs adatok a Duna-Tisza közi határperekben
36 XVIII. század végén és a XIX. század elején a szomszédos Bajaszentistvánra költözött. A XVIII. század közepén, amikor több kákonyi és pandúri család útrakelt, hogy részt vegyen a bácskai Kupuszina újranépesítésében, feltehetőleg a táj más helységeiből, így talán Bátyáról, Dusnokról és Fajszról is kerültek lakosok Kupuszinára. A mai Csávoly helység első lakosai bunyevácok voltak, akik jórészt Bajáról, Kákonyból és Pandúrról költöztek Csávoly pusztára. A kákonyi és pandúri eredetű csávolyiak közül néhány megszólalt a táj határpereiben. A Kalocsai Sárköz Duna menti falvainak sorában kivétel számba megy Géderlak, amely nem dicsekedhet kontinuus népességgel. Lakosai ugyanúgy XVIII. századi jövevények, mint Akasztó, Kecel, Miske ma már törzsökösnek számító polgárai. A Lakon megtelepedők közül sokan odébb álltak a XVIII. században. Jutott belőlük Kecelre és hamarosan beolvadó magyarként a sváb Császártöltésre is. 1748-ban Daxner András kalocsai érseki tiszttartó felszólította a szomszédos Hajós és Nádudvari érseki falvak korábban telepített sváb jobbágyait, hogy házas fiaikból küldjenek az újonnan népesített Császártöltésre lakosokat. ' Úgy látszik, a felszólításnak foganatja lett. Erre utalnak a hajósi származású császártöltési tanúk vallomásai. A népesedéstörténet kutatói régóta gyanítják, hogy a Kalocsai Sárköz déli peremén viszonylag korán, 1720 és 1744 között telepített három érseki német falu: Hajós, Nádudvar és Császártöltés a XVIII. század második felében népességkibocsájtó hellyé vált. Lakosaik közül sokan útrakeltek, hogy részt vegyenek a bácskai német települések életre keltésében, illetve magyarországi áttelepülőként csatlakozzanak a közvetlenül Németországból érkező telepesrajokhoz. Ezt a migrációs vonulatot a Császártöltésről Vaskútra és Csataljára költözött tanúk szerepeltetése illusztrálja. A török uralmat átélt református népességű Duna menti mezőváros, Pataj, a török idők végén és a XVIII. század első felében valószínűleg élénk népi kapcsolatokat tartott fenn a Kiskunság református mezővárosaival: pl. Halassal, Fülöpszállással. Pataj népességéből jutott az újonnan telepített helységeknek is. 157 Kupuszina helység 1772. évi összeírásában két családfő is viselte a Csere családnevet, amely fajszi kapcsolatot sejtet. (Archív Vojvodine, Növi Sad, BBZ. Spisi. F. 2. 1772/410. 84. doboz.) Vö: BÁRTH János 1975/b. A Hodován családnév a XX. században különösen Dusnokon voltjellemző, de a XVIII. század elején előfordult Bátyán is. (PL. Cp. II. 41.) (Vö. FEHÉR Zotán 1988. 8. p.) A Maros családnév, illetve annak Marosity stb. előképe előfordul Kákony, Pandúr és Bátya XVIII. századi összeírásaiban. A kupuszinai Guzsván családnév párhuzamai Bátyán és Kalocsán egyaránt megtalálhatók. 158 „Hajossi és Nad-Udvari Lakosoknak tudtára adatik, hogy Császár-töltésen mindöszve az mostaniakkal edgyütt Száz Háznak impopulatioja Méltóságos Gróff Kereszt-Szeghi Csáky Miklós Kegyelmes Érsek Urunktul Eö Excellentiájátul meg engettetett és az Népnek meg maradássára Csallya Pusztábul hogy egy rész az Határhoz adstringaltatni az eránt az melly Gazdáknak Hajosson és Nád-Udvaron Háznak meg Szallassára nevelt Fiaj vannak és Attyokkal meg nem térnek, vagy az Fiokat Szalétsák Császár-Töltésre, vagy ha magok által menni akarnak tehát Fiakat magok hellyében hadgyák az Sessiokban... , ezeket pedig előre Specificatioban tegyék, nevezet szerént nékem le adgyak, hogy Tisztet küldgyek az Fundusoknak ki mutatássára. Költ Császár-Töltésen die 11-a Junii. 1748. Daxner András Praefectus." (OL. U. et. С. Fase. 72. Nr. 44. 27. p.)
