Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Magyar László: Adalékok Szabadka építészettörténetéhez (1867–1918)

297 felfogásban készült el, s magán viseli a Lechner Ödön köréhez tartozó műépítészek alkotásainak stílusát. A Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti műépítészek tervei alapján 1908 és 1912 között felépült szabadkai városháza, a Vajdaság legismertebb szecessziós épüléte." Mielőtt részletesebben ismertetnénk, hadd idézzük fel Szabadka eddigi város33 házának rövid történetét. " Az észak-bácskai város városházáinak kronológiája a XVIII. század közepétől (szabadalmazott kamarai mezőváros időszakától) veszi kezdetét, ám Iványi István Szabadka monográfusa - említést tesz arról, hogy az első városháza felépítése előtt Andort István 3. köri lakásán (valahol a szerb templom és az egykori Bárány szálló között) ülésezett a kis létszámú tisztviselői kar. Sőt, a bíró lakásán is tartották a tanácsüléseket, míg végre 1751-ben felépül az első városháza a Főtéren. A főépületben csak négy szoba volt: a tanácsterem, az archívum, az iroda és az adópénztár. Az épülethez 1754-ben új börtönt építenek. Szabadka szabad királyi városi korszakának kezdetén már szűkösnek bizonyul a városháza az egyre terebélyesedő közigazgatás számára, s 1781-ben elkészítik bővítési tervét, majd apatini mesterekkel fel is újítják az épületet. A barokk stílusú elemekkel díszített első városházát először a közelmúltban előkerült céh-bizonyságlevélen pillanthattuk meg. A Főtéren 1826-1828 között nagyobb alapterületen felépül az új emeletes városháza. A tőkés fejlődés időszakában azonban már ez az épület is elavultnak bizonyul. Iványi István 1892-ben többek között az alábbiakat írja: „(...) a város főterén a legnevezetesebb épület (...) a városháza (...) Magában véve elég csinos és arányos épület, de most már kissé alacsony és a tornyáról is nehezen nyílik a kilátás a szomszéd utcákba, ahol már magasabb házak is vannak... egyes hivatalokat magánházakba kellett elhelyezni (...)" Az ismert szabadkai történész ezenkívül a város székházát és környékét mint fontos politikai események színtereként jelöli meg. Hogy valóban az volt, bizonyítják az egykorú dokumentumok: a szabadkai munkásmozgalom eseményeit, csakúgy mint gazdasági és művelődéspolitikai ellentmondásait immár számontartják a vármegyén túl is. A városatyák többsége - dr. Bíró Károly polgármesterrel az élen - megváltozott társadalmi körülmények között erőteljes városfejlesztési munkatervet valósít meg. így kerül azután sor 1908. június 9. és október 1. között a második városháza lebontására, hogy sokkal nagyobb területen felépüljön a város harmadik székháza. „Homokból épül tehát az új városi székház, de nem homokon. A hasznavehetetlen, s eddig mitsem jövedelmezett homokföldek kövekké alakulnak át, hogy időtlen időkig hirdessék Szabadka nagyságát és népének jólétét" - közli 1907 januárjában a polgármester. A döntés egyrészt gazdasági, illetve szociálpolitikai vetülettel járt: jelentős szőlőterülettel gazdagodott a város. Azonkívül az ún. hosszú bérleti rendszer alkal32 B. Duránci: A vajdasági építészeti szecesszió. 53. 33 Magyar László: Szabadka városházái. 7 Nap, 1986. október 24. 34 Iványi. 11.619-620.