Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Magyar László: Adalékok Szabadka építészettörténetéhez (1867–1918)

291 A XVIII. század utolsó évtizedeitől veszi kezdetét a tervszerűbb mérnöki városrendezés, az építkezési rendszabályok következetesebb alkalmazása. Az 1867. évi kiegyezést követő időszakban Szabadka városképe gyökeresen átalakul. Azonban erre sem kerül azonnal sor. Az építészeti rendszabályok meghozatalával a polgári osztály és az alsóbb rendű nemesség kezdetben nem érzi annak szükségességét, hogy lakóházait vagy a középületeket a műépítészet szabályai szerint építse fel. Csak kevés vidéki város tartotta magát az architektúra szabályaihoz. Ezek közé sorolható ekkortájt Arad, Nagyvárad, Nagyszombat, Debrecen, Sopron, Győr, Pozsony, Székesfehérvár, Szeged, Miskolc, Pécs, Kassa és Temesvár. Ugyanis az ország számos részén hiányzott a megfelelő építőanyag és a jó építőmester. Másrészt az 1872. évi törvény VIII. törvénycikke inkább lazított az építkezés fegyelmén, mivel rendelkezése értelmében az építészet szabad iparrá vált. Azáltal, hogy az építészet gyakorlásából az említett törvénycikk senkit sem zárt ki, a városi hatóság felügyelőire nagyobb felelősség hárult a szabálytalan építkezéssel szemben. Szabadka városfejlesztésében nagyobb változás az 1880-as években kezdődik. A városi közgyűlés 1882 végén elrendeli a város háromszögelését, lejtmérezését, az utcák szabályozását, egy csatornahálózati terv elkészítését. A munkálatok kivitelezését Könyves Tóth Mihály neves mérnökre bízzák, aki 1883. november 5-én kötött szerződést a várossal és már 1885 júliusában el is végezte a rábízott feladatot. Munkájának egyik kiváló eredménye az 1884. évi utcahálózati térkép. A tervek készítésénél Könyves Tóth Mihály mérnök irányelveit többek között így fogalmazta meg: „Az építkezés szabályossá, tetszősebbé tétele; a görbe utcáknak lehetőleg egyenesbe hozása, vagyis a közlekedés megkönnyítése és a város kinézésének szebbé tétele céljából új utcák nyitása, a zsákutcák átvágása vagy beszüntetése; a szépészeti és egészségügyi kívánalmaknak megfelelően lehetőleg széles utcák, terek és kertek alakítása; a vizenyős mocsaras helyek lecsapolása, kiszárítása... a Szt. István térről kiinduló s a Batthyány-utca tengelyének meghosszabbításában tervezett városligeti sugárút kinyittassék, csatornáztassék és kiköveztessék vagy makadamiroztassék, hogy így a nagy közönségnek jelenleg egyedüli közelfekvő üdülő helye könnyen hozzáférhető legyen... kívánatos a mocsáros Rogina-barának feltöltése és közkertté alakítása... minden létező és tervezett köztér haladéktalanul befásíttassék..." Könyves Tóth Mihály mérnök tervét a törvényhatósági közgyűlés által kinevezett szabályozási bizottság 1886-ban és 1887-ben vizsgálta felül. Több módosítással elfogadja a bizottság a tervet, ám később a gyors építkezések folytán újabb változtatásokra kerül sor. Most a szabályozási bizottság módosító javaslatát bírálják felül. 10 A budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése... kézmű- és gyáriparáról az 1870-1875-iki években. Budapest, 1877. 142. 11 Iványi, II. 642. 12 Iványi, II. 643-644.