Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Magyar László: Adalékok Szabadka építészettörténetéhez (1867–1918)

290 és ellenőrzésével történhet. Középítkezésekre a tanács jóváhagyásán kívül a kir. kamara engedélyére is szükség volt. A későbbiek folyamán városrendezési elképzeléseikkel és kézzelfogható eredményeikkel kitűntek G. Vlassich és J. Wüsteniger széleslátókörű mérnökök, valamint J. Gludovac királyi biztos. 1836-ban Kászonyi Sándor királyi biztos utasítást ad a város utcáinak elnevezésére és a házak számozására. Tóth Sándor és Aradszki Gábor városi mérnökök 1839-ben befejezik a város beltelkeinek és házhelyeinek részletes felmérését/ A város ritkábban lakott részei lassan besűrűsödtek és létrejött egy egységes várostest. A mocsarakat lecsapolták, kialakították a vízlevezető árokrendszert. A munkálatokat jórészt 1840 és 1844 között bonyolították le Tóth Sándor mérnök tervei és irányítása mellett. A város további rendezéséből és szépítéséből különösen Eötvös Pál királyi biztos vette ki részét. Tévedés lenne azt állítani, hogy később, az úgynevezett Bach-korszakban nem történt építkezés, városrendezési tevékenység. Ám az 1860-as évektől, az új társadalmi és gazdasági viszonyok között e téren mégis sokkal lendületesebb városfejlesztési munkálatoknak lehetünk szemtanúi. Az 1861. április 8-án meghozott Szabadka építészeti rendszabályaiban már több figyelemreméltó gondolat kapott helyet. Az építkezés csaknem minden területére kiterjedő dokumentumban többek között az alábbi olvasható: „Minden építészeti rendszabályoknak czéljok: az építető jogainak tiszteletben tartása mellett, szoros figyelemmel lenni a közbiztonságra, rendre, az újonnan emelendő épületeknek mind a város közszabályozási tervével, mind egymás közti lehető öszhangzatára, tovább: az épületek kellő szilárdságára, tűz elleni biztonságára, az elemi veszélyek lehető eltávolítására, a benn lakók egészségére, a külső szépségre, és végre az utczák rendszerességére." A vasút megjelenése Szabadka gazdasági életében is gyökeres változásokat о hozott, s a városépítés súlypontja az új vasútállomás térségére tevődött át. A közlekedési útvonalak kiépítésével városunk bekapcsolódik a nemzetközi vérkeringésbe. Felgyorsul a személy- és áruforgalom, s a gazdasági fellendülés előmozdította az ipar fejlődését, az agrárnépesség városba települését. A XIX. század végén közel negyvenezer a város lakosságának száma. Vagyis a szinte változatlan nagyságú városi területen száz év alatt megduplázódott a lakosság létszáma, ami következésképp az építkezés felgyorsulását eredményezte. A polgári fejlődés e szakaszában hogy enyhítsék a lakáshiányt - megkezdik egy új háztípus, a bérházak építését. 5 Uo. 640. 6 Dr. Györe Kornél: Szabadka településképe. Szabadka. Életjel. 1976. 78. (A továbbiakban: Györe: Szabadka településképe). 7 Szabadkai Történelmi Levéltár (a továbbiakban: SzTL), 350/kgy. 1861. 8 Györe: Szabadka városközpontjának tér- és időbeli fejlődése. 14. 9 A. Rudinski: Szabadka városközpontjának tér- és időbeli fejlődése. 14.