Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Adalékok a jogi néphagyománykutatás történetéhez

218 Az eredmények számbavételekor Papp László a magyar „népi jogéletkutatás" önállóságának igényével lépett fel. „A magyar népi jogéletkutatás nem néprajz, nem társadalomrajz, sem a jogtörténetek mellékhajtása, ha mindjárt eredményei kisebbnagyobb mérvben el is helyezhetők e tudományágak egyik-másikán belül, össze is olvadnak azok anyag ával."

64 Ha az 1939-48 között folyt népi jogéletkutatásnak elméleti megalapozatlansága és megvalósulásának felemásságai miatt nem is sikerült önálló kutatási terület, saját módszer kidolgozásával önálló tudománnyá válnia, ezen néprajz, jogtörténet és jogszociológia határterületén folyt kutatások számos eredménnyel gazdagították az érintkező tudományágakat. A jogi néphagyományokat kutatók legjobbjainak tollából olyan néprajzi szakmunkák születtek, amelyeket e mozgalom ösztönzött. Papp László, Bónis György, Fél Edit, Tárkány Szűcs Ernő könyve megjelent, * a feldolgozatlan jelentések között számos értékes, a nyomtatás nyilvánossága után kívánkozó tanulmány található még, a gyűjtemény egésze pedig a jogi népszokások gazdag tárháza, amelyből Tárkány Szűcs Ernő is szívesen merített. Bónis György a jogtörténet számára hasznosítható eredményeket számbavéve azt emelte ki, hogy a jogi néphagyománygyűjtés a jogtörténet íratlan forrásait tárta fel, adatai az ezekről szerzett ismereteket gazdagították. Olyan kérdéseket világított meg a jogtörténet számára, amelyek az írott emlékek alapján már nem oldhatók meg

67 A jogszociológia oldaláról értékelve a mozgalmat Kulcsár Kálmán rámutatott, hogy a népi jogéletkutatók felfogása a történeti jogi iskola népszellem fogalmán alapult. A kultúra más megnyilvánulásaihoz hasonlóan a népi jogszokásokat is a nép lelki sajátosságaiból, alkatából származtatták, az idegen és a magyar népi jog mesterséges ellentétét abszolutizálták, s a magyar társadalom általános megújhodásán belül a jogrendszert is a népi jogszokásokra alapozva kívánták magyarabbá és szociálisabbá tenni. Bírálta ugyan a jogi népéletkutatás polititkai, jogpolitikai kötöttségét, a gyűjtők eszmei sokféleségét, a gyűjtött anyag egyenetlenségeit, de azt nem vonta kétségbe, hogy Magyarországon mégiscsak ez a mozgalom kísérelte meg a jogélet egy területének felderítését. A jogi néphagyománykutatás 1939-től 1944-ig tartó első szakaszának története számos tanulsággal szolgálhat a mai kutató számára. A Papp László kifejezésével élve jogászi tárgyismerettel és néprajzi módszerrel feltárt anyag megmaradt részé64 PAPP László 1943. 278. 65 PAPP László 1941.; BÓNIS György 1941.; FÉL Edit 1943.; TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1944. 66 Papp László is ezek között említi Quiricó Pál Bársonyosról, Gallotsik Elek Bükéről, Csányi József Muraközről írott munkáját. (PAPP László 1948. 6.) 67 BÓNIS György 1956. 68 KULCSÁR Kálmán 1974. 210. 69 KULCSÁR Kálmán 1960. 119.