Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Adalékok a jogi néphagyománykutatás történetéhez
217 A mozgalom 1943-mal lezáruló szakaszát Papp László próbagyűjtésnek tekintette. Erőfelmérésnek egy nagyszabású, módszeres szakmai gyűjtés előtt. A legjobbnak bizonyult 11 gyűjtőt a további kutatások meghatározó személyeiként tartotta számon, akik az egyes gyűjtési körzetekben komoly irányító feladatot kapnának. Az országot ugyanis a 47 vidéki törvényszék területének megfelelő gyűjtési körzetekre kívánta osztani. Ezek élén kutatások irányítására alkalmas bírák, ügyészek állnának, akik a gyűjtésre jelentkezők nyilvántartását, az egyéni gyűjtési területek kijelölését, a gyűjtők segítését végeznék. A jelentéseket a minisztériumban működő, a munka egészét irányító, a gyűjtési eredményeket nyilvántartó és feldolgozó központi szervhez továbbítanák. A gyűjtők rendszeres képzését a Teleki Pál Tudományos Intézet Táj- és Népkutató Osztályára kívánta bízni, azok számára pedig, akik a tanfolyamon nem tudnak részt venni, szakirodalmat biztosított volna. A kutatásba a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogtörténeti szemináriumát is be akarta vonni. Végül javasolta, hogy az átdolgozott kérdőív alapján, a kerületi szervezet megalkotása után a minisztérium újabb gyűjtésre szólítson fel. " A jelentés 1944 márciusában íródott, néhány héttel a német megszállás előtt. A felvázolt nagyszabású elképzeléssel szemben a valóság: a háborús helyzetben az igazságügyi hatóságok az alapvető feladatokat is alig tudták ellátni, gyűjtésre jelentkező pedig csak elvétve akadt. Még az ügy egyik első minisztériumi támogatója, Hofer J. Miklós is úgy vélte, az adott körülmények között egy újabb felhívásnak nem lenne számbavehető eredménye. Mint ahogy a kerületi felosztás is csak egy szép álomnak tűnt kellő számú szakképzett bírósági személy vállalkozása hiányában. 5. A jogi néphagyományok gyűjtésének első, jelentősebb szakasza ezzel lezárult. Az ismertetett források tükrében kirajzolódott előttünk az a folyamat, amely során a kezdetben néprajzi jelleggel indult kutatásokat az évek folyamán a politikai-jogpolitikai elképzelések sajátosan átformálták, módosították. A Néprajzi Intézet által kezdeményezett kutatások irányítását Györffy István halála után a szakmai intézmények nem vállalták. A Nemzeti Múzeum nem kívánt bekapcsolódni a kutatásokba, a Teleki Intézet csak egy külön státus biztosítása esetén tudott volna ténylegesen részt venni a munkában. A gyűjtők szervezése után először részben, később teljes egészében a koordinálás, az irányítás és a szakmai gondozás is az igazságügyminisztériumra maradt. A szakmai irányítás gyengülésével, majd hiányával előtérbe kerültek, a kormányprogrammá válás után meghatározóvá váltak a kezdettől jelenlévő politikai, jogpolitikai kötöttségek. 63 OL К 579 IM 11290/1944.
