Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Csík Antal: A lőcsös parasztkocsi készítése Kiskunmajsán

190 kifűrészelték, utána gyalupadban a lőcsfejet kiformázták, lelapolták, majd ovális lőcsszárat fokozatosan elvékonyították. A kimunkált falőcsöt a kovács vasalással erősítette meg. Először a lőcsvégre kerülő lőcskámva elkészítéséhez fogtak. Ez a munka volt a lőcsvasalás legnehezebb művelete, általában mestervizsga gyakorlati része volt az 1930-as években. Két erős, 30 cm hosszú laposvasnak egyik-egyik végét levélformára laposra kovácsolták és félkörívesre hajtották hosszában. A kettőt összefordítva kúp alakban felhasított két oldalú csőformát kaptak. A vastag végébe lelket tettek. Ez egy erős laposvas volt, melyet összeforrasztottak a csővel. Utána ezt széthasították és az üllő szarván forrasztották, majd karikát hajtottak belőle. A kúpos csőrészre karikát húztak, a meleg lőcskámvába dugott falőcs szárvéget beleütötték és a gyűrűvel a fára szorították. Aztán a lőcs külső részén a kámvából kiindulva végig egy ívelt laposvasat eresztettek végig és 3-4 kovács pánttal melegen összeszorították. A vasalás követte a lőcsfej kimunkált vonalát és visszafordult a hátulján a fej, kocsikhoz támaszkodó részén. Itt átfúrták és ez a csavar fogta kívülről a lőcs kibukását megakadályozó juhászkampó formájú lőcspásztort is. A vaslőcs kétféle szelvényű vasból készült: 30x30 milliméter 10 col hosszú négyzetvasból és 20-22 mm gömb vasból. A négyzetvasat először izzó állapotban üllőbetétben meghajtották lőcsfejnek és kialakították a lőcsgúzs helyét. A gömbvas végét ellapították és széthasították. Ebből alakították a tengelyvégre, kerülő lőcsszemet, kerekre az üllő szarván. Ezután a szemet alul összeforrasztották. A lőcsfejet és a lőcsszárat egyhiccel kovácstűzben összeforrasztották. Kialakították melegen a lőcsök ívét egyformára, a lőcsfej végét átfúrták, a lőcspásztor alkatrészt hozzácsavarozták. Ezzel már szerelhető állapotba került. KOCSIRÚD Anyaga bükkfa vagy nyír. Hossza 10,5 sukk volt általában. Fakereskedőnél rönkben vásárolta a bognár, melyből 4-5 kocsirudat is ki tudott fűrészelni. Akácból nem készítettek kocsirudat, mert balesetkor az eltört kocsirúd, mivel szilánkosan tört, súlyosan megsebesíthette a lovat is. A bükk és a nyírfa egyszerűen eltört szilánkmentesen. Kétféle rudat használtak, melyeket csak a vasalás különböztetett meg. Az egyszerűbb rúd végén lévő átmenő csavarral rögzített kampós nyaklókarika akasztó és biztosítása volt. A másik rúdfajta az úgynevezett pápaszemes, ezt a fajtát inkább csak fédères kocsikhoz, gála lószerszám használatakor alkalmazták. A lovaknál lévő szíjnyaklókat csatoltak a. pápaszemhez.