Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Csík Antal: A lőcsös parasztkocsi készítése Kiskunmajsán

185 A kerekekbe a következő típusú küllőket tették a megrendelő igénye szerint: ritkábban a munkásabb, ívelt végű sütés küllőt, vagy az általánosan használt, kerek káplis küllőt. A küllők száma 10 vagy 12 volt mindig. A kiszáradt, fölhasogatott, vagy újabban kifűrészelt küllőket a gyalupad pangazni közé fogva vonókéssel faragták, formálták ki. Nem faragószékben, mert azt már Majsán a század elején sem használták a bognárok, csak paraszti gazdaságok szerszámnyél-faragásra. Utolsó műveletként a kerékküllő végcsapjait fűrészelték körbe, faragták ki, újabban hokázónak nevezett vasból készült forgatható marokkéssel készítették a csapokat. A száraz és kifűrészelt 2 colos keréktalpakat kifúrták, minden talpra két küllőt számítva, ha 10 küllős kerék volt, akkor ötöt, ha 12 küllős volt, 6 talpat készítettek elő kerekenként. A végeiket sablon szerint szögbe vágták, úgy, hogy minden talp között majd 5 milliméteres hézag maradjon. A kerékagynak lefűrészelt kutyaszilfa rönköt görbe nyelű bognár baltával kinagyolták. Lábbal hajtós kerékagy-esztergán, hosszú fanyelű, acél élű esztergakéssel pontosan a szükséges formára, átmérőre esztergálták. Több fogásból fokozatosan cigányfúróval a tengelyfuratát átfúrták. Beosztották és előrajzolták a 10 vagy 12 küllő helyét, keresztülfúrták a küllő csapnak megfelelő cigány fúró val. A kerék összeállítása következett. Az agy mindkét végére ideiglenesen vaskarikákat ütöttek, hogy a küllőzéskor szét ne repedjen. Az agyat földbe ásott gerendákból összeállított, vagy talppal ellátott ívesen kimunkált felrészű kerékszékre helyezték, ami biztos fölfekvést biztosított a kerékagy mindkét végének a küllőzésekor. Rövid nyelű, 6 kilós, kéttalpas küllőző kalapáccsal megkezdték a küllőzést. Olyan szorosan illeszkedtek a küllőcsapok az agyba, hogy kemény kalapácsütésekkel tudták csak az agyba beleverni. A beküllőzött kerékre felverték a talpakat, ügyelve, hogy köztük hézag maradjon. Vigyáztak arra, hogy a küllőcsap véletlenül se érjen az agy furatába, se a talpból ne érjen ki, inkább néhány milliméterrel mélyebben legyen. Faékkel minden küllőcsapot a talpba beékeltek. így került a kerék a kovácsműhelybe. A kovácsmester előzőleg a vaskereskedésben beszerzett 10x50 milliméteres, vagy 10x45 milliméteres ráfvasat a földre fektette, a kereket ezen végiggördítette, így megjelölve, megkapta az abroncs hoszszát. Ráhagyott két centimétert a forrasztásra és levágta. Az üllőn homorú steklibe fokozatosan meggömbölyítette. A ráf összeérő két végét hiccelő fehérmelegre felmelegítette, és a majdnem folyékony vasra tiszta száraz homokot szórt és gyors kalapácsütésekkel összeütötte, így a végek összeforrtak. Egyengette még tökéletesebb kerekebbre az egybeforrt ráfot. Kerekeket a földre fektetve három, hosszú, fanyelű csuklós vaskarmos ráfhúzóval körbe fogták, segédjeivel hozzálátott az előzőleg fekete melegre fölhevített ráf felhúzásához. Gyors apró kalapácsütésekkel a ráfot helyre ütötte és az égő, füstölgő kereket hirtelen vízzel körbelocsolva lehűtötte. A hirtelen lehűlt vasrács összehúzódott és szilárdan fogta össze a kereket. Az agykarikák is összeforrasztva, melegen kerültek az agy végeire. Néhány helyen a ráfot keresztülfúrták és süllyesztett fejű szegletes kovács szeggel beszegezték. A bognár