Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

176 Odabe is ezt énekűtük, amikó bementünk a házba, csak az ének ütemire mindig a nyújtogató kinyújtotta háromszó-néccé ezt a szerkentyűt. Vót, ahun a gyerekek mëg is ijedtek tüle, mer ott űtek szépen, mind a feszület; de mikó azt a nyujtogatót kinyújtotta, akkó annyira megijedtek, hogy némëllik az anyja ölibe ugrott, mëg hát ijen hasonló esetek történtek... Aztán ezzé folytattuk az éneklést, hogy: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, mind a három szent királ. Dicsérjük énekekké, vigadozó versekké! Szép jel és szép csillag, szép napunk támadt, szép napunk támadt. A zsidók őt üldözték, a bölcsek mëg tisztelék arany, tömjén, s mirhával, szivük ajándékává. Szép jel és szép csillag, szép napunk támadt, szép napunk támadt. Szent hitünknek csillaga minékünk is jelt ada, hogy megjelent kirájunk, kit epedve úgy vártunk. Szép jel és szép csillag, szép napunk támadt, szép napunk támadt. Ezt a négy versszakot elénekűtük, osztakkó kaptunk ëgy kis ajándékot, dicsértessék a Jézus Krisztus köszönéssé ëbucsuzkodtunk a háztú. De a gyerekek mindënhun nagyon vártak bennünket, mer ez akkó divat vót... Amikó az utósó este jártuk ezt a háromkirálokat, akkó a fölnőttek is nagyon örútek mëg vártak bennünket; mer ahogy mink ébucsuszkodtunk, akkó a házigazda fogta a szentűtt grétát oszt fölírta vele az ajtószárfa homlokfájára, hogy: 19Х^оХ^М^В>ф/28