Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

170 A legelőtársulat vezetősége, élén a pusztabíróval János napján terjesztette az „úrbéresek" közgyűlése elé a végelszámolást. Ilyenkor szabták meg a jövő évi legelődíjakat, a pásztor- meg csőszbéreket. A birkatársulatok hagyományos János-napi gyűlését, a juhászválasztást valamelyik kocsmában vagy a szentkúti csárdában tartották. Mindegyik társulatnak megvolt a maga hagyományos törzshelye, ahol egyfülü bográcsban legjobb tudásuk szerint főzték az „első" báránypaprikást a juhászok. A nyílt tűzön fortyogó étek csábító illata odavonzotta az embereket. Vacsora közben megnyíltak a szívek, a parasztgazdák egymás egészségére ürítették poharaikat meg az új gazdasági évre, amely a jószágtenyésztők meg a pásztorok számára Szent János napjával kezdődött. APRÓSZENTEK (december 28.) Aprószentek napja a betlehemi gyermekgyilkosság szomorú emlékét őrzi, amelyet a virgácsolás jelképez. A korahajnali órákban megkezdődött a virgácsolás nyolcágú kosárfűzből (Salix viminalis L.) fonott virgáccsal. A kisgyerekeket édesanyjuk vezette a szomszédokhoz, rokonokhoz virgácsolni. Később a fiúk maguk jártak, leginkább csak az asszonyokat, lányokat virgácsolták meg. Odafűzködtek a hajlékony virgáccsal és ezt mondták: „Kellésës ne legyen az új esztendőbe!" Ezért aztán alamizsnát kaptak: gyümölcsöt, cukorkát, mézeskalácsot, legutóbb már csak pénzt. Megszokott jelenség volt a tapasztalatlanabbak ugratása. Az ilyenektől megkérdezték, ki fonta ilyen szépre a virgácsukat? Add csak ide, majd megnézem! - mondták, majd a „boldogabbik" végével jó nagyokat „odahúzkodtak" vele. Különösen az idősebb férfiak szerettek ilyen módon tréfálkozni a gyerekekkel. Aprószentekkor a legények kocsiba vagy szánkóba fogták lovaikat és csoportosan jártak virgácsolni. Vidámságuk messzire hallatszott, érkezésüket szorongva várták a lányok. Leginkább „bandabeli" legények virgácsolták őket, de ez jó alkalom volt a közeledésre is, ha valamelyik idegen csoportba kapcsolódott a legény. Akármilyen korán érkeztek is a virgácsolók, szégyen volt, ha ágyban találták a lányt. Valamennyien jól megvirgácsolták a szokásos mondókával, hogy „kellésës ne légy..." Ha a lány ilyenkor „csiklandósnak" bizonyult, akkor azt mondták, hogy bizonyára menyasszonynak készül. A virgácsoló legényeket leginkább jó házi pálinkával vagy belőle készített parádés itallal ~ kínálták. Szokás volt mindegyik legény virgácsára színes szalagot kötni vagy kötényt adni. Némelyik legény előtt 111 Kovács Endre, 1982; 1328. sz. 112 Kovács Endre, 1982; 1331. sz. 113 Kovács Endre, 1982; 561. sz.