Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

160 délidőre került és egyre inkább ünnepi lakomává változott, amely a karácsonynapi ebéd fényét is elhomályosítja. így hát nem csoda, ha a böjti ebéd és a szentesti vacsora egybeolvadt a karácsonyi asztal motívumaival. „Karácsony estéjinn minálunk minden vót az asztalon: kenyér, hús, méz, dió, túró, tej, vaj, tejföl, tojás, kalács, fonyatos, alma, dunct, csömöge..."" „Édesanyámék fonyatost sütöttek karácsonyra és poharat alítottak bele, hogy luk maradjon a közepin. Azt tették az asztalra és egy kis csokor mirhát (egynyári üröm, Artemisia annua L.) alítottak bele és átkötötték aranyszállá, ezüstszálla, piros szallaggâ és ez ott át háromkirálokig. Aranyat, ezüstöt vittek a napkeleti bölcsek a kisded Jézuskának ajándékba, a piros szallag mëg a szeretetet jelképezte." „Karácsonyra fonyatost sütöttünk. A tetejire a maga tésztájábú csinátunk egy koszorút oszt ara öt helënn ëgy kis gombócot tettünk, mer Krisztus urunknak öt méj sebje vot... „Karácsonykó ëgy szép, fehér abrosszá leterítették az asztalt. Alátettek ëgy fonyatos kalácsot oszt az egész ünnepek alatt ott vót. Háromkirálokkó vágták mëg oszt vittek belüle három darabot szentűtetni. A fonyatost aztán összemorzsáták oszt apránként odaadták a jószágnak mëg a baromfinak, hogy egész évbe egészséges legyen. „Karácsony este tëttek ëgy tálba fonyatost mëg három fokhajmát oszt az háromkirálokig ott vót az asztalon..."" (A szentesti fokhagymát Szent Benedek napján duggatták a földbe, ez az ún. Benedek-hagyma.) „Szenteste azé raktunk mindent az asztâra mëg az asztal alá, hogy mindenbű bőven lëgyën az új esztendőbe." „Karácsony este legelősző mézespálinkát ittak, utánna mézes fokhajmát, hogy ne ártsanak a boszorkányok, évközbe ne fájjon a foguk." „Akkó mézes diót: kumszëmmë köllött êvënni, oszt ha üres vót, akkó megbetegszik, vagy tánn mëg is hal... A piros almát édesapám annyi felé vágta, ahányan vótunk a házba. Mindenki vëtt belüle... és ha ê vót vágga a magja, annak az élete is ë lësz vágga abba az esztendőbe. Aztán gyütt csak a vacsora. Vacsora után nagyszemű, sóba-vizbe főtt babot tëtt öreganyám az asztâra, azt szemezgettük, hogy sok pénzünk lëgyën." 55 Kovács Endre, 1982; 574. sz. 56 Kovács Endre, 1982; 575. sz. 57 Kovács Endre, 1982; 576. sz. 58 Kovács Endre, 1982; 1430. sz. 59 Kovács Endre, 1982; 577. sz. 60 Kovács Endre, 1982; 1346. sz. 61 Kovács Endre, 1982; 2252. sz. 62 Kovács Endre, 1982; 578. sz.