Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

155 KOTTYOLÁS „Luca napján a legények piszkafáva mentek be a lányos házakhó oszt kotkodá33 tak, hogy sokat tojjanak a tyúkok."" ' Minden bizonnyal, hogy itt az emberi nem és a háziállatok termékenységének és egészségének serkentéséről van szó, amelynek nem a kottyolás volt az egyedüli módja. Ez az alábbiakból is kitűnik. „Lenn laktunk a Ludasba, oszt Lucakó gyüttek a legények kottyúni. Ojan hosszi gerendát hoztak be, hogy allig lehetett tüle becsuknyi az ajtót. Utek rajta oszt mondogatták, hogy: Kitty-kotty, kitty-kotty, annyi csirkéjük legyen kenteknek, ahány csillag van az égénn, vagy ahány fűszál van a fődönn! Kitty-kotty, kitty-kotty, száz malacot, egy ólat... Úgy ájjon a kentek furuja, fejszéje a nyelibe, mind az én pajtásom pöcse a tüvibe! Kitty-kotty, kitty-kotty, akkora csöcse legyen a kentek lányának, mind a szakajtó, mind a bugyogós korsó. Kitty-kotty, kitty-kotty, akkora lëgyën a segge neki, mind a kemence szája..." „Úgy űjjenek a kotlósok három hétig a fészkükön, mind ahogy ük űnek ezën a fán... Nem szabad vót nekik főkeni, még csak 8 nem mondták a mondókájukat, mer akkó nem űnek majd a kotlósok se. Akkó az asszony fölát az asztaltú, má oda vót készítte - oszt hamâ megszórta a fejüket hamuvá: űjjetek, űjjetek pipikéim, maj kaptok égy kis kukoricát!..." A kottyoló legények alamizsnát is kaptak, borral kínálták őket annak jeléül, hogy szívesen látják őket, mert hasznot hajtanak a házhoz. „Luca napjánn a baromfit hordó-abroncsba vagy kocsisinbe köll ëtetni, hëgyebögye kukoricává, hogy egész évbe jó tojjanak, de ne szerte-széjjê, hanem ëgy here, a tojólikakba."" Szerelmi jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. 33 Kovács Endre, 1982; 1378. sz. 34 Kovács Endre, 1982; 1381. sz.