Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

150 Templomos: (Énekelve.) „Keljetek föl pásztorok, pásztorok, örömet hirdetek, mert ma néktek született, született, ki megjövendöltetett! Betlehemnek városába, rongyos istállócskába, született Messiástok." Pásztorok: (Fölugrálnak és énekelnek.) „Siessünk, ne késsünk, hogy még ezën éjjel odaérhessünk, a mi Urunknak tiszteletet tehessünk!" Öreg: „No, fiam, mit álmodtatok ezenn a hosszi éccakán? Maksus fiam, të mit ámodtá?" Maksus: „Én, én öregapám azt ámodtam, hogy a gazdasszonytú ojan fényes máriást kaptam, hogy mindkét szëmëm fényit elvesztettem!" Pásztorok: (Kórusban.) „Aaajj, de fényes vót!" Öreg: „Hát te, Titërke fiam, mit ámodtá?" Titerke: „Én, én öregapám azt ámodtam, hogy ojan hosszi kóbászt kaptam a gazdaszszontú, hogy öccő-haccó körűtekertem a derekamon, mégis a kutyák faldosták a végit!" Pásztorok: (Kórusban.) „Aaajj, de hosszi vót! Hát kend, öregapánk, mit ámodott ezën a hosszi éccakán?" Öreg: „Én, fiaim azt ámodtam, hogy uján vastag szalonnát kaptam a gazdaszszontú, mind a subám hátúja!" Pásztorok: (Kórusban.) „Aaajj, de vastag vót!" Öreg: „Tunnátok-ё, fiaim, a kisded Jézuskának az örömire egyet-kettőt ugrani?" Pásztorok: (Kórusban.) „Tunnánk bizony, öregapám, még ötöt-hatot is, de hajó nekikezdünk, még hetet-nyócat is! Nosza, tehát, akkó próbájjuk mëg!" (Sapkájukat a bot végére teszik; botjaikkal a földet döngölve körbejárnak és énekelnek. Az Öreg és Titere kezdik, később Maksus is bekapcsolódik.) „Titëre, Titëre, kicsi lábú Hëbëre, Hébere! Nosza, të is Maksus, Maksus, örülhetsz, örülhetsz, hogy kedvedre itt lehetsz, itt lehetsz! Sülve vagyon a bárány, a bárány, aki minket vár, vár. Városkívül nem messze, nem messze vagyon ëgy istálló, aki Dávid háza vót, háza vót, de most igen ringyes-rongyos. Ott az ő vélt atyja és az ő vélt anyja, József és Mária.