Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

133 nagyon beborította. Kivették a fát, elvágták keresztvágó fűrésszel, kiástás a tuskót, de nem tudtak vele mit kezdeni. Hát, oszt a jegyző elgondolta, hogy: - Na, Kis Rácz Imre bácsi, az olyan furfangos parasztember, behívassuk, mondja meg ő, hogy hogy lehet a tuskót szétverni. Hát, hazament, volt neki egy zacskó dinamit, oszt volt neki egy cigányfúró, és avval megfúrta a tuskót és akkor telenyomta puskaporral. Bedugott egy zsinórt, amit meggyújtott, és amikor megindult a tűz a lukba, akkor a tuskó is megindult. Pálmonostorának két utcája van. A községháza kapuja nyitva volt, és akkor a tuskó elindult, oszt egenyöst ki a kapun... És aztán az alsó utcán végiggurult, a fölső utcán visszajött, be a községháza udvarába, és ott robbant föl... És hét nagy szekér fa lett a tuskóból... 282. Kis Rácz Imre azt beszélte, hogy volt neki egy fiadzó disznaja, és ősszel, mikor ért má a kukorica, elveszett a disznó. Hát, kereste mindenfele, nem találta a disznót. Hát aztán, mikor oda ért az idő, hogy megért a kukorica, akkor szedték a kukoricát, kivágták a szárat, és munka közben megtalálták azt a tököt, amelyikbe a disznó megfiadzott. Abba vót a disznó kilenc malaccal. Akkor találták meg a disznót. Hát, ez csak lódítás volt. Ilyen volt a Kis Rácz Imre... VICCEK A vicc a legnépszerűbb mai tréfás műfaj: egyetlen mozzanatból álló, párbeszédes formájú elbeszélés, mely váratlan csattanóval végződik. A viccek legnépszerűbb csoportja, a közéleti és politikai viccek - jellegüknél fogva hamar aktualitásukat vesztik, és feledésbe merülnek. A régebbi viccek közül azonban gyakran idézik fel az Arisztid és Tasziló, valamint a Móricka-vicceket. 283. Arisztid és Tasziló megy a sivatagba. Meglátják, hogy arra megy a zsíros kenyér. - Nézd-e, hogy felvág! - Ne is törődj vele, úgy is be van sózva... ! 19 Vöő Gabriella, 1981. 179. p.