Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
125 260. Volt itt a félegyházi tanyákon egy nagyon magas kort megért parasztember. Kérdik tőle: - Tessék mondani, mit a titka, hogy ilyen szép kort ért meg? - Hát, először is az, hogy eddig még nem haltam meg, másodszor meg az, hogy három naposnál frissebb kenyeret sose ettem életembe... 261. - Hogy van, Rózsika néni? - Hát, csak az a baj, hogy sokat tétlenkedek, mert el volt törve a jobb kezem, oszt nem javul... Nem tudom mozgatni, oszt minden kiesik belőle... - Hát akkor, fogja a bal kezébe! - Nem... ! Mert amit a jobb kezemmel elejtek, azt a ballal elkapom! 262. A férfiak a rendszerváltozásról, a vátozásokról beszélnek: -A nagy tüzépet is felosztották... háromfele... ! - Hát, felosztanak már itt mindent... Én csak abba reménykedek, hogy én ilyen rövid vagyok, hátha engem már nem osztanak fel... A KATONASÁGNÁL TÖRTÉNT... 263. Petőfi Sándor tulajdonképpen kommunista volt... A katonaságnál a politikai órán fölszólította az elvtárs, hogy: - Na, Tarjányi, mit tud Petőfi Sándorról? A hazafiságról kellett volna, persze, beszélni... Azt mondja Tarjányi: - Hadnagy elvtárs, a Petőfi Sándor az volt a legnagyobb csavargó a világon! -Miért? - Azért, mert azt se tudja senki, hog hol született, meg azt se, hogy hol halt meg. - Jól van, üljél le... ! Aztán a Tarjányit sose kérdezték a politikai tisztek. 264. Ez más most vót, ebbe a demokráciába. Be voltam sorozva, hát, oszt beöltöztettek, be kellett menni... Úgy beöltöztettek bennünket, hogy egymást se ösmertük meg kopaszon, bakaruhába. A szomszédomat nem tudtam, hogy kicsoda. A tizedes elvtárs - mert ott már elvtárs volt - egy nagy körbe felállította a rengeteg sok újoncot. Nagy karika vót! Oszt gyött a százados elvtárs megösmerni a fiúkat. De vót köztük két onokatestvér. Mind a kettő Boldog volt. Boldog Imre meg Boldog Boldizsár. De nem testvérek voltak. Majdnem mindig fogták egymás kezét, hogy ők együtt legyenek. El nem hagyták egymást. Ott a körbe is a két Boldog egymás mellé került. Jön a százados úr ösmerkedni. Megáll, oszt az egyik katona előtt, s állni kellett vigyázzba.
