Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

119 - De éjcsapám, ez olyan buta, hogy a nászéjszakán nem a feje alá tette a párnát, hanem a farára. Ez igaz vótl 242. A pesti nő Arra a nőre, aki „sokat tapasztalt", azt mondják: Úgy van, mint a pesti nő. Azt mondja: - Én már átestem a taligán, éntőlem nem kell félni, én pesti nő vagyok. Ezt így mondogatták. Mert megtetszett a pesti asszonynak egy fiatalember, osztan mondta neki, hogy: - Nősüljön meg! Azt mondja: - Én már nős vagyok! - Nem baj - azt mondja - attúl még megnősülhetsz... Én pesti nő vagyok, én már átestem sok taligán... A következő gúny vers a nadrágot viselő asszonyokat csúfolta a század elején: 243. Nadrág Most egy takács keservesen Egy kis vásznat, négy nyistessen Megszőtte áztat egy hétre, Csuda nadrág lett belőle. A nadrágot ki is szabta, Szomszédjához által adta, Hozzáfogott a varráshoz, így beszél a szomszédjához: Szomszéd uram, ez a nadrág, Ne gondolják, hogy bolondság. De sok darab, lám, de furcsa, Azon kérem, el ne bontsa. Nosz.a, rajta, elbontották, Darabjait kibontották, Megint újra kiszabdosták, Azon módon összerakták. Kettő volt benne négyszögletű, Olyan, mint a vargabetű. Azt a lány ok fur mának vágták, Olyan, mint a vén Parádinéé, Hogy akárki hozzá mérné!