Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

- Vedd el tőlük az ajándékot - mondja a főszakács-, szedd el tőlük az ajándékot, oszt hagy gyüjjenek be. Mondjad nekik, hogy a második emeleten az ablakon kinéz a pápa őfőméltósága, de hozzá fölmenni nem lehet, mert beteg. De elég, he meglássátok, akkor má kultúrával tele lesztek. Meg majd mond valamit... Jól van, elszedte a sok ajándékot a kapus, a szakácsokkal megosztotta. Bemehetett a két nagykőrösi paraszt. Mennek, nézik az emeleten az ablakokat, hogy melyiken néz ki a pápa őfőméltósága. Hát, a főszakács egy nagyon kövér ember volt, letolta a nadrágot meg a gatyát, oszt kidüllesztette a farát a második emeleti ablakon. Nézi a két koma: - Ó, de kövér... ! Ó, de szép! O, de jó! Hát, már az orrát is behúzta... ! Mer má nem nagyon látszott ki az orra hegye! Na, oszt leszólt a „pápa", hogy: - Szedjetek füvet, meg vizet a kútból, oszt rakjátok meg a táskát, oszt ha otthon megosszátok, mindenki kultúrált meg okos emberré válik, aki ebből eszik meg iszik. Hát, jól van! Szednek egy táska füvet, a kút körül gyönyörű szép pázsit volt, merítettek a kulacsba vizet. Ók is voltak má ott is... Elindultak haza. Elbúcsúztak. Nagyon szépen megköszönték a kapusnak, hogy őket beengeddték, hogy ők mostmá viszik Nagykőrösre a kultúrát. Mikor meggyünnek Nagykőrösre, előrementek a tanácsho, hogy ők meggyüttek, mit hoztak. - Meghoztuk a kultúrát! A szamarat megkötték a kerítéshez. A szamár nagyon éhes volt, nagyon szomjas volt. Addig bóházta ő magát, hogy levette a táska füvet, oszt megette. Szomjas is vót, leakasztotta a kulacsot, oszt megitta a szamár a vizet. Odafönn meg elsorolják, hogy van egy táska füvünk, azt mondta a pápa őfőméltósága, hogy aki ebből a fűből csak egy csipetet is megeszik, az má okos lesz, kultúrált. A vizet is csak meg kell kóstolni, oszt mán okosabb lesz... -No, gyerünk, menjünk! Ment oszt az összes tanács, hogy majd esznek a fűből, isznak a vízből. Odamennek, hát, egy deka fű sincs a táskába, a szamár mind megette, a vizet is megitta... - Most mi legyen? Most mi legyen? Hogy lesz kultúra? Milyen jó lett volna! A legfejesebb úr is sajnálta, meg a szegényebb úr is sajnálta. Hát, hogy kék mostmár kieszölni, hogy csak legyen tudomány meg kultúra ?! Egy oszt - valamelyik - eltalálta, hogy: - Tudjátok, mit? Faragjunk meg egy nádcsövet, oszt szíjuk ki a szamárból... ! Meg is csinálta a mezőőr a nádcsövet. - Na, kezdje valaki!